Puliszkadomb - Erdőszentgyörgy
Tündérek és óriások lakták egykor Erdőszentgyörgy környékét, a település melletti egyik domb a néphagyomány szerint egy tündér tettéről kapta a nevét. A Puliszkadomb a kisváros délkeleti határában magasodik. A monda szerint ezen a dombon egy szép pásztorfiú legeltette nyáját. Várandós felesége minden reggel elemózsiát készített neki, de a fiú egyszer elfelejtette magával vinni az ételt. A fiatalasszony észrevette, hogy a puliszka otthon maradt, felkerekedett hát, hogy elvigye férjének az elemózsiát. Igen ám, de közbelépett egy gonosz tündér, aki szemet vetett a szép szál pásztorlegényre: a férjéhez siető asszony alatt megnyitotta a földet, s a feleség belezuhant a repedésbe. A helyet, ahol az étek szétszóródott, Puliszkadombnak nevezte el a nép.Más egyedülálló látnivaló is akad Erdőszentgyörgy közelében: gyalogszerrel is megközelíthetjük a híres bözödújfalusi tavat, amely alatt egy teljes kistelepülés létezik. Nem csak a Puliszkadomb, de ez a tó is gonosz „varázslat” emlékét őrzi a múlt század nyolcvanas éveiből: az akkori rendszer több száz családot kényszerített a falu elhagyására, majd a települést elárasztották vízzel, elmosva múltját, tárgyi emlékeit. A tóhoz látogatók a parton imitt-amott még láthatnak épületmaradványokat, az elárasztott falu helyén ma élénk horgászélet zajlik. Erdőszentgyörgy legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége kétségkívül a település központját ékesítő Rhédey-kastély. Ebben az épületben nőtt fel a 19. század elején a nemesi származású Rhédey Klaudia, II. Erzsébet brit királynő ükanyja. Orbán Balázs szerint a régi kastély helyén eredetileg apátság volt.A település másik jelentős látványossága a 13-14. század fordulóján épült református templom, ebben tartották az 1618-as unitárius zsinatot. Külső falán székely rovásírásos feliratot találtak. Erdőszentgyörgy környékén bőven akad gyalogtúra-lehetőség: nem csak a víz alatti Bözödújfalu vidékét barangolhatjuk be, de a Puliszkadomb táján talán ma is találkozhatunk nyájukat legeltető, kedves pásztorgyerekekkel.
Bővebben
Veszélymező - Nyárádselye, Bekecs-tető
Nyárádselye lakói igencsak megszenvedték a tatárok pusztításait a Bekecs-tető alatti Veszélymezőn, ám amennyit kaptak, annyit adtak is a kutyafejűeknek a Tatárhágónál – így tartja a nép, s ennek emlékét őrzi ma a helynevek egy része is. A környékbeliek a be-betörő tatárok elől a Bekecs-hegy aljában levő tisztásokon rejtőztek el. Ám egy alkalommal egy áruló a bujdosók nyomára vezette az ellenséget, s amíg a férfiak nagy része élelemért és tűzifáért ment, rajtaütöttek a védtelen nőkön és gyerekeken. Akiket nem hurcoltak el, azokat kegyetlenül lemészárolták az erdei tisztáson – a helyet Veszélymezőnek vagy Veszély mezejének nevezték el. A hír hallatán a Bekecs melletti Palota domb kolostorában élő szerzetesek is menekülőre fogták a dolgot. Akárcsak a sóváradi Csombod vitéz, harangba rejtették kincseiket, majd a kútba süllyesztették, hogy a tatárok ne találják rá. A kincset ugyan nem találták meg, ám a kolostort lerombolták. A bosszúvágytól fűtött Nyárád menti székelyek azonban nem hagyták ezt annyiban, és a távozó tatárok után eredtek. Az ellenséges seregből csak kevesen tudtak elmenekülni, hátrahagyva a rabolt kincseket, a rabszíjra fűzött gyerekeket és asszonyokat, akik így kiszabadultak. A több évszázados legenda a huszadik század elején, az első világháborúban ismét megelevenedett: a Bekecs-hegyen és környékén 1916-ban véres harcok dúltak. A tetőre kiérve a túrázókat ma több első világháborús emlék is fogadja. Miután leróttuk tiszteletünket a múlt harcosai előtt, szánjunk pár percet arra, hogy megcsodáljuk a szemünk elé táruló páratlan látványt: a magaslatot északnyugatról a Nyárád völgye, délkeletről a Kis-Küküllő völgye határolja, s szép időben akár a Fogarasi-havasokig és a Hargitáig is ellátni. Kelet felé a Siklódkő és a Firtos csúcsa magaslik. Nyárádselye a Kisnyárád vidékének legmagasabban fekvő települése. 1719-ben a lakosság egy részét pestisjárvány pusztította el. A festői környezetben meghúzódó kis falu környéke gabonatermesztésre nem alkalmas, lakói főleg állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből élnek.Ha tavasszal a Veszély mezején keresztül felkapaszkodunk a Bekecsre, számítsunk arra, hogy utunkat sok-sok virág fogja szegélyezni: tavaszi sáfrány, kakasmandikó, csillagvirág, de kora tavasszal még hóvirág is akad a magasabban fekvő részeken. Mintha csak az itt elveszejtett emberek emlékét őriznék évről-évre.
Bővebben
Csergő Kata - Nyárádmagyarós (Bekecs-tető, Kata kútja, Várbérc)
Évszázadokkal ezelőtt még nem létezett Nyárádmagyarós falu a Felső-Nyárád mentén. A hagyomány szerint a székelyek a környékbeli dombok egyikén várat építettek, innen a ma is használatos Várbérc helynév. A tatár hordák egyike ezt a kicsi, de erős várat is ostromolni kezdte. Bizonyára be is vette volna, és az oda menekülteket rabszíjra fűzi, ha a székelyek nem állnak a sarkukra. Volt közöttük egy jól megtermett, magas, erős leány, Csergő Kata, aki Jeanne d’Arc-éhoz hasonló bátorságával harcra, ellenállásra buzdította a férfiakat. A csapat élére állt, karddal és fokossal tanította móresre a tatárokat, míg a maroknyi védő az utolsó kutyafejűt is messzire kergette a völgyből. Csergő Kata hőstettének emlékére az egyik helybéli forrást Kata kútjának nevezték el, amelyből az idelátogató turisták is olthatják szomjukat. Orbán Balázs szerint a tatárok később mégis lerombolták a várat, így a helyiek felhagyták annak romjait, és távolabb telepedtek le. A festői szépségű kis völgyben elterülő Magyarós nem a várvédő hősökről, hanem a körülötte levő sok-sok mogyoróbokorról kapta a nevét. A falu fölött húzódó másik magaslaton, a Bekecs-tető szent helynek számít, tisztásán egykor kápolna állt, a helyén álló új építmény ma is látogatható. A tetőről belátható majdnem az egész Nyárád mente, az egykori székely–tatár csatározások helyszíne. A turisták számára kikapcsolódást adó különleges tölgyerdők és vadvirágos rétek szegélyezik – mintha az idő is megállna, amikor a látogató kiül a tetőre, és végignéz a vidéken, hiszen szép időben akár a Hargitáig is ellátni.Nemcsak a tatárjárást, hanem az első világháborút is megsínylette a falu. A hős honvédeknek emelt, szintén helyi látványosságnak számító emlékmű több mint száz éve áll rendületlenül a Bekecsen. Akárcsak hős elődjük, a mondabeli Csergő Kata, ők is a székelyek híres bátorságról tettek tanúbizonyságot.
Bővebben
Csombod vitéz - Sóvárad, Kibéd
Kibéd és Sóvárad határán, egy magaslaton állt egykor Csombod vitéz vára, amelynek kútjában a mondabeli vitéz sok-sok kincset rejtett el. Erős, magas, harsány hangú várúr volt Csombod – annyira, hogy amikor elkiáltotta magát: „Csombod vitéz indul!”, mindenki meghallotta, és senki sem mert a várból levezető útra lépni. Úgy tartják, a vitéz a vár alatti domb belsejébe alagutat ásatott, és sokáig sikeresen védte az ellenségtől a dombra épített erődítményt. Ám egyszer a tatárok akkora sereggel érkeztek a vár alá, hogy kénytelen volt belátni, nem tudja felvenni a harcot a túlerővel vagy a kiéheztetéssel. Ezért úgy döntött, hogy katonáival elhagyja a várat, de előbb kincseit a föld gyomrába rejtette. A közeli Hallgató-tetőre menekültek, ahol csendben várták, hogy a kutyafejűek elvonuljanak, ám azok tőrbe csalták az embereket. A kincs ma is ott rejtőzik a domb belsejében, megtalálójára várva.Sóvárad környékén – mint a neve is mutatja – vár vagy várak, kisebb erődítmények állhattak. Marosszéken több hasonló erőd is állt a középkorban, a sóváradi a székely várrendszer egyik láncszeme lehetett, amely a tudományos kutatások szerint valóban egy tatár betöréskor pusztulhatott el. Ha Csombod vitéz kincsét nem is találjuk meg, a környéken mégiscsak érdemes gyalogtúrára indulni, és beleképzelni a magunkat a mondabeli idők történéseibe, végigjárni a beszélő helyneveket. Csombod várának feltételezett helyével párhuzamosan ugyanis fut egy másik dombsor, amely lenyúlik egészen a Kis-Küküllő partjáig. Az első ormot Örömök dombjának nevezik, a néphit szerint azért, mert a Csombod várát ostromlók vezére a vár bevétele után ott mulatott, ünnepelte győzelmét. Az erdők, legelők által szegélyezett Sóvárad híres a székely kapuiról és jellegzetes parasztházairól, református templomáról. Falumúzeum is működik benne. A település mellett több sós vizű, gyógyhatású forrás fakad. Ezek egyike Csombod vára alól ered – úgy tartják, vizét a várúr kincse festi vörösre.
Bővebben
A kincses dombok - Jedd
A Marosvásárhely melletti Jedd nevű települést mind a török, mind pedig a tatár hadak rendszeresen fosztogatták évszázadokkal ezelőtt. Egy monda szerint azonban a törökök által összelopkodott kincsek még mindig ott lehetnek a jeddi dombok alatt. A hagyomány úgy tartja, hogy a falut feldúló török katonák éppen az összerabolt kincseket osztották el egymás között, miközben az erdőkbe menekült jeddiek azt vették észre, hogy a bugyogósok menekülni kezdenek. Ekkor érkeztek ugyanis Jedd mellé a tatárok, s a török katonák előlük igyekeztek elrejteni a kincseket. Így történt, hogy a jeddi erdő alatt sebtében több gödröt ástak, és a földbe rejtették a lopott javakat, majd kereket oldottak. A faluba és környékére beérkező tatárok semmi elrabolnivalót nem találtak, bosszúból felgyújtották a jeddiek védtelenül maradt házait.Miután a tatárok is elhagyták a falut, a helyiek végre előmerészkedhettek. Visszaköltöztek a faluba, újjáépítették azt, azonban az erdő melletti dombok alá rejtett kincsekről mindenki megfeledkezett. Ám a néphagyomány úgy tartja, hogy egy napon az egyik jeddi gazda kapott egy levelet egy ismeretlen feladótól – ebben pontosan le volt írva, hogy hová vannak elásva a törökök kincsei. A gazda állítólag ennek alapján meg is találta az ellopott kincseket, és eltűnt velük, de egy másik elbeszélés éppen az ellenkezőjét állítja: a temérdek arany, ezüst és gyémánt azóta is ott van a földben.A Jedd délnyugati részén található érdekes földhalmok keletkezését a tudomány egy földcsuszamlással magyarázza. E dombok között valóban táborozhattak török hadak 1662-ben, még Ali pasa vezetésével. A kincset rejtő dombokat nem csak szerencsevadászként, hanem természetjáróként is érdemes bejárni, s megszemlélni az erdőket, amelyek oltalmat nyújthattak a helyieknek a támadások idején. Jedd másik látványossága az 1816-ban épült református templom, amelynek építésekor felhasználták a régi, gótikus jellegű templom anyagát. A kis településen több vendégház és panzió is várja a vendégeket.Jedd egyre jobban fejlődik, ami azonban inkább Marosvásárhely közelségének köszönhető, semmint a földhalmok alól előkerült kincseknek.
Bővebben
Ördögárok - Szentdemeter
A Kis-Küküllő bal partján, Balavásártól nem messze egy kies, szűk völgyben fekszik Szentdemeter, ahol egykor olyan várkastély állt, amely a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyhoz fogható nagyságában, szépségében. Sajnos az évszázadok alatt a kastély megsemmisült, de a kis településen és környékén így is több érdekes látnivaló és történet maradt fenn, amelyek rabul ejtik az ide látogatókat. A legismertebb látnivalók egyike a közeli Ördög-árka, egy rejtélyes és régi sáncvonulat, amelynek mondája a szentdemeteri várkastély történetéhez kapcsolódik. Benedek Elek meséjéből úgy tudjuk, három nagy úr, Balázsi, Nyujtódi és Csáki (ezek a nevek valódiak, a környéken élő nemesi családok egy részét így hívták) több esztendeig építette a várkastélyt, miközben kegyetlenül dolgoztatták a helybelieket és fosztogatták az arra járókat. Még az ördöggel is cimboráltak, hogy minél tovább uralkodhassanak a demeterieken. Az egyszerű nép fohászait és átkait meghallotta az ördög, és igazságot tett: a nemeseket egy hatalmas ekevas elé kötötte, arra kényszerítve őket, hogy egy hosszú sáncot húzzanak Szentdemeter határában, hadd tapasztalják meg, mit jelent a sanyargatás. A falusiak talán még az ördög kiabálását és ostorának csattogását is hallani vélték – a nemesek szántotta sáncot azóta is Ördög-árkának nevezik.A népszerű turista látványosságnak számító demeteri völgyet a természeti csapások sem kerülték el – 1940 augusztusában hatalmas árvíz rongálta meg a falu házait. Akkor egy magyarországi fiatalember új mesterségre tanította a falu lakóit, hogy megélhetésüket biztosítsa: a csuhéfonás hagyománya apáról fiúra szállt, s még ma is vannak idős emberek, akik ismerik e mesterséget. A sodort kukoricaháncsból nemcsak használati tárgyak, kosarak készülnek, hanem a látogatók számára emlékek, dísztárgyak is.Napjainkban a többször átépített, de középkori jellegét még mindig őrző szentdemeteri templom a település leglátogatottabb helye, illetve maga a völgy, amelyben egykor a mondabeli urak oly nagyon megjárták az ördöggel való cimborálást.
Bővebben
Paladomb tündérei - Nyárádszentimre
A mondabeli tündérek és ördögök ritka harcainak egyik helyszíne a Nyárádszentimre melletti Paladomb volt. A kis völgyben fekvő falut és környékét még Szent László király adományozta három hűséges főemberének, ők alapították a települést. A néphit szerint a közeli Paladombon tündérek laktak, ők gondoskodtak arról, hogy a földek mindig bőséges termést adjanak. Azonban évente egyszer ördögök is megfordultak e tájon, akik megpróbálták kiűzni a tündéreket lakóhelyükről. A falu népe lüdérceknek hívta ezeket a gonosz lényeket, akiktől az emberek kötelességüknek érezték megvédeni a jóságos tündéreket. Amikor az ördögök megtámadták őket, a falusiak az eszüket használták e földöntúli gonoszok ellen: égő faágakat dobáltak a levegőbe, s az ördögök azt hitték, hogy az égiek siettek a tündérek segítségére. Gyorsan eltakarodtak hát a Paladomb környékéről, és nem is tértek vissza soha többé. A tündérek hálából még termékenyebbé tették a földeket Nyárádszentimrén és környékén.A kis település mellett, egy másik dombon egy nagyon régi, gótikus stílusjegyeket hordozó műemléktemplom áll. Orbán Balázs azt írta róla, „...itt azonban szerencsések vagyunk egy igen csinos és még jó állapotban levő gót idomú műemlékre bukkanni, mely a régész figyelmét méltán kiérdemli.” A látogatók számára érdekes adalék lehet, hogy a templom alatt temetkezési tárna van, amely a feltételezések szerint szerzetesek sírhelyéül szolgál. A belső falon freskótöredékek láthatók, ezek egyike Jézus keresztre feszítését ábrázolja. A karzat és a padozat jellegzetes kék színű, a mellvédeket fehér írásos varrottasok díszítik.A turisták nemcsak a templomban, hanem a falumúzeumban is láthatnak varrottasokat – a helyiek által „piros-fehér-zöld ház”-ként emlegetett kis múzeumban régi mesterségek, foglalkozások kellékei, szerszámai is megtekinthetők, ezek némelyikét ki is lehet próbálni.A környéken remek gyalogtúrázási lehetőségek adódnak. Noha a Paladombon ma már nem találkozhatunk tündérekkel és ördögökkel, örökségük ott él a falu emlékezetében.
Bővebben
Tündérek gyülekezőhelye - Makfalva
A Kis-Küküllő bal partján fekvő Makfalva közelében, két kis patak között a néphagyomány szerint egykor egy Maka nevű székely rabonbán vára állt. A tatárjárás idején és azt követően a várvédők fokozatosan letelepedtek az erődítmény melletti dombos környéken, a Várután, majd megalapították a várúrról elnevezett Makfalvát. A várat egy idő után felhagyták a székelyek, ám az nem maradt sokáig gazdátlanul. Egy helyi monda szerint vidám tündérek vették birtokukba, akik minden éjjel zenéltek, énekeltek, táncoltak az öreg falak között. A makfalviak igencsak megszerették őket, zenéjüktől, éneküktől szebbeket álmodtak, mint valaha. Azonban nem sokkal később zavaros idők következtek, a békés tündérek kénytelenek voltak az védettebb, erdős vidékekre menekülni. A lakó nélkül maradt vár ezután pusztulásnak indult, köveit lassan elhorták Makfalva lakói, s ma már az egykori erődítmény pontos helyét sem lehet megtalálni. A magaslatot viszont, ahol egykor a vár állt, ma is felkereshetjük – a helyiek Tündérek gyülekezőhelyének nevezték el, így őrzik a vidám teremtmények emlékét. Makfalvát az utóbbi évszázadban több természeti csapás is érte: földcsuszamlás és földrengés rombolta le református templomát, amelyet újjáépítettek – ez ma Makfalva egyik látványossága.A helyiek úgy tartják, hogy a híres parasztvezér, Dózsa György is a település szülöttje: ha erre járunk, látogassuk meg az 1813-ban épült Dósa-udvarházat, amelyben néprajzi múzeum létesült.A település lakói korábban főként kézművességből és lenfeldolgozásból éltek. Leszármazottaik máig úgy tartják, hogy a tündérek évente egyszer, november elején visszatérnek a lerombolt vár helyére, hajnalig mulatnak, utána pedig eltűnnek a vidékről. Varázslatot bocsátanak gyülekezőhelyükre, ezért szürkül el a novemberi égbolt, azután következik az esős idő. Ám tiszta és csendes éjjeleken olykor még hallani vélik a mesés teremtmények léleküdítő zenéjét.
Bővebben
Történetek Hármasfaluból
A Kis-Küküllő jobb partján, Erdőszentgyörgy és Makfalva szomszédságában fekvő Hármasfalu 1950-ben jött létre, három falu – Csókfalva, Atosfalva és Székelyszentistván – egyesítése révén. Az anyafalu Székelyszentistván volt. Itt található a mai falu 1880-ban épült református temploma, de a hagyomány szerint már Szent István király idejében állt itt egy ősi templom. Határában számos helyet hiedelmek öveznek, a Virgó nevű hely bányaüregeiről például azt tartják, hogy valósággal terem bennük az arany, amit rejtélyes idegenek rendszeresen leszüretelnek és elvisznek. A Keme bükke nevű határrész a nevét egy magyar vezérről kapta, a Kozmáné hegyesén pedig a néphagyomány szerint egy erőd állt. A várra felszerelt árbocon békeidőben fehér zászló lobogott, de ha vörös lobogót tűztek a vár ormára, az vészjelzésnek számított – a férfiak ilyenkor fegyvereiket magukhoz véve szaladtak megvédeni a várat és a falut. A szentistvániak tudni vélik, hogy II. Rákóczi Ferenc is gyakran vadászott e vidéken. Többször tábort is állíttatott a határ legfelső részén, amelyet ezért ma is a Fejedelem rétjének neveznek. A másik falurész, Csókfalva nevének eredete Mátyás királyhoz kapcsolódik. A király egy alkalommal erre járt díszkíséretével, és mielőtt ihatott volna, népes kísérete, katonái mind felzavarták a falu kútjainak jó minőségű vizét. A király szinte szomjan maradt, de segítségére sietett egy szépséges parasztlány, akinek házát elkerülték a katonák. Onnan hozott tiszta vizet egy díszes kancsóban Mátyás királynak, aki köszönetképp a lány mindkét orcáját megcsókolta – a leányból Mátyás udvarhölgye lett, a falut pedig elkeresztelték Csókfalvának. Ugyanez a történet Szentistvánnál is felbukkan, csakhogy a legenda szerint ott maga Szent István király csókolt meg egy lányt, azért nevezték el róla a falut. Egy másik történet szerint Csókfalva alapítói nem tudták eldönteni, hogy falut vagy várost létesítsenek. Mivel a többség azt mondta, „csak falu legyen”, ebből alakult ki a település neve. A harmadik faluban, Atosfalván is Rákóczi fejedelemhez kapcsolódó hiedelmet találunk: egy hadjárat során a fejedelem hársfát (ahogy a nép nevezi: zádokfát) ültetett a helységben, ez állítólag ma is áll. Orbán Balázs szerint úgy jött létre a mai Atosfalva, hogy egy pestisjárvány elől hat család ide menekült Szentistvánról – ezért előbb Hatosfalvának nevezték, később pedig a kezdőbetű elhagyásával kialakult mai neve. Csókfalván az 1798-ban épült unitárius templom az egyik legszebb látnivaló, Székelyszentistvánon pedig a Barátosi-udvarházat érdemes mindenképp útba ejtenünk. A gyönyörű udvarházak között, a zegzugos kis utcácskákon sétálva eszünkbe juthatnak a településhez kapcsolódó csókos történetek. Ha elfáradunk, fejedelmi módon pihenhetünk a szép hársfák árnyékában.
Bővebben
Vityál vára - Nyárádremete
A Felső-Nyárád mente legnagyobb településének történetét nemcsak a Bekecs-tetőn vívott első világháborús csaták, hanem Vityál vára és az ahhoz kapcsolódó mondák is izgalmassá teszik. Nyárádremetéhez több kis falu is tartozik, a település lakói évszázadok óta erdő- és kőkitermelésből, földművelésből és állattenyésztésből élnek. Az itteni erdőkben sétálva még ma is vármaradványokat fedezhetünk fel, amelyek valószínűleg a népvándorlások korából maradtak fenn. Létezésük igazolja, hogy a település igen jelentős múlttal büszkélkedhet. Vityál vára egyike lehetett ezeknek az erődítményeknek. Nyomai, maradványai ma is fellelhetők. Orbán Balázs azt írja róla, „e vár idomát nem elfogadott műalak, hanem a hegy fennlapjának idomzata határozta meg, s miként a hegy lapályos teteje, úgy a vár is körített szögletekkel bíró négyszög alakú volt; a még ölnyi magasságban fennálló várfalak 246 lépés kerületűek. E falak négyláb szélesek, válogatott trachyt-darabokból forró mésszel oly szilárdon épültek, hogy még most is bonthatatlan tömörségben dacolnak az idő romoló hatalmával…” Az erőd a régészek szerint egy bronzkori vár alapjaira épült a középkorban, s valószínűsíthető, hogy a tatárok betörései alatt mentsvárként használták az itteniek. A néphagyomány szerint a várat nem is a nyárádremeteiek, hanem tündérek építették, akik a jól végzett munkát három napon és három éjszakán át tartó mulatsággal koronázták meg. A harmadik éjszakán azonban vihar kerekedett, az épületbe villám csapott, a tündérvár pedig leégett. A csodálatos lények bánatukban elhagyták a romokat, de a nép számos hiedelmet fűzött köré. Sokan úgy vélték, a vár alatt kincsek rejtőznek, ám a régi emberek szerint eddig mindössze egyvalamit talált egy szerencsés kincsvadász, Pop Petru bá’: egy hatalmas kulcsot, amelyből patkót készíttetett a lovának. Nyárádremete egyik igen érdekes látnivalója az 1808 és 1812 között épült római katolikus templom feszülete, amely a 14. században készülhetett, és az egyik leghíresebb ilyen emlék Erdélyben. Ha erre járunk, érdemes felkapaszkodnunk a Bekecs-tetőre, amelyről festői kilátás nyílik a a Déli-Kárpátokra és a Görgényi-havasokra. A közeli Vármező halastavaival és hőlégballon-fesztiváljával kecsegteti a látogatót. Az épített örökség, illetve a hitélet iránt érdeklődők számára a közeli mikházi templom és kolostor nyújt lelki feltöltődést: ez a csíksomlyói után az erdélyi ferencesesek második legismertebb építménye, a templom a 17. századi későreneszánsz korában épült. A turisták Mikházán a méltán híres Csűrszínházba is ellátogathatnak, amelyben rendszeresen tartanak különböző zenés–táncos mulatságokat. Ha a Vityál várát felhagyó tündérekkel már nem is mulathatunk, bizonyára ma is akadnak a községben tündéri szépségű és éppoly víg kedélyű fiatalok.
Bővebben