Tündérek gyülekezőhelye - Makfalva

A Kis-Küküllő bal partján fekvő Makfalva közelében, két kis patak között a néphagyomány szerint egykor egy Maka nevű székely rabonbán vára állt. A tatárjárás idején és azt követően a várvédők fokozatosan letelepedtek az erődítmény melletti dombos környéken, a Várután, majd megalapították a várúrról elnevezett Makfalvát. A várat egy idő után felhagyták a székelyek, ám az nem maradt sokáig gazdátlanul. Egy helyi monda szerint vidám tündérek vették birtokukba, akik minden éjjel zenéltek, énekeltek, táncoltak az öreg falak között. A makfalviak igencsak megszerették őket, zenéjüktől, éneküktől szebbeket álmodtak, mint valaha. Azonban nem sokkal később zavaros idők következtek, a békés tündérek kénytelenek voltak az védettebb, erdős vidékekre menekülni. A lakó nélkül maradt vár ezután pusztulásnak indult, köveit lassan elhorták Makfalva lakói, s ma már az egykori erődítmény pontos helyét sem lehet megtalálni. A magaslatot viszont, ahol egykor a vár állt, ma is felkereshetjük – a helyiek Tündérek gyülekezőhelyének nevezték el, így őrzik a vidám teremtmények emlékét. 

Makfalvát az utóbbi évszázadban több természeti csapás is érte: földcsuszamlás és földrengés rombolta le református templomát, amelyet újjáépítettek – ez ma Makfalva egyik látványossága.A helyiek úgy tartják, hogy a híres parasztvezér, Dózsa György is a település szülöttje: ha erre járunk, látogassuk meg az 1813-ban épült Dósa-udvarházat, amelyben néprajzi múzeum létesült.A település lakói korábban főként kézművességből és lenfeldolgozásból éltek. Leszármazottaik máig úgy tartják, hogy a tündérek évente egyszer, november elején visszatérnek a lerombolt vár helyére, hajnalig mulatnak, utána pedig eltűnnek a vidékről. Varázslatot bocsátanak gyülekezőhelyükre, ezért szürkül el a novemberi égbolt, azután következik az esős idő. Ám tiszta és csendes éjjeleken olykor még hallani vélik a mesés teremtmények léleküdítő zenéjét.