Vityál vára - Nyárádremete
A Felső-Nyárád mente legnagyobb településének történetét nemcsak a Bekecs-tetőn vívott első világháborús csaták, hanem Vityál vára és az ahhoz kapcsolódó mondák is izgalmassá teszik. Nyárádremetéhez több kis falu is tartozik, a település lakói évszázadok óta erdő- és kőkitermelésből, földművelésből és állattenyésztésből élnek. Az itteni erdőkben sétálva még ma is vármaradványokat fedezhetünk fel, amelyek valószínűleg a népvándorlások korából maradtak fenn. Létezésük igazolja, hogy a település igen jelentős múlttal büszkélkedhet.
Vityál vára egyike lehetett ezeknek az erődítményeknek. Nyomai, maradványai ma is fellelhetők. Orbán Balázs azt írja róla, „e vár idomát nem elfogadott műalak, hanem a hegy fennlapjának idomzata határozta meg, s miként a hegy lapályos teteje, úgy a vár is körített szögletekkel bíró négyszög alakú volt; a még ölnyi magasságban fennálló várfalak 246 lépés kerületűek. E falak négyláb szélesek, válogatott trachyt-darabokból forró mésszel oly szilárdon épültek, hogy még most is bonthatatlan tömörségben dacolnak az idő romoló hatalmával…” Az erőd a régészek szerint egy bronzkori vár alapjaira épült a középkorban, s valószínűsíthető, hogy a tatárok betörései alatt mentsvárként használták az itteniek.
A néphagyomány szerint a várat nem is a nyárádremeteiek, hanem tündérek építették, akik a jól végzett munkát három napon és három éjszakán át tartó mulatsággal koronázták meg. A harmadik éjszakán azonban vihar kerekedett, az épületbe villám csapott, a tündérvár pedig leégett. A csodálatos lények bánatukban elhagyták a romokat, de a nép számos hiedelmet fűzött köré. Sokan úgy vélték, a vár alatt kincsek rejtőznek, ám a régi emberek szerint eddig mindössze egyvalamit talált egy szerencsés kincsvadász, Pop Petru bá’: egy hatalmas kulcsot, amelyből patkót készíttetett a lovának.
Nyárádremete egyik igen érdekes látnivalója az 1808 és 1812 között épült római katolikus templom feszülete, amely a 14. században készülhetett, és az egyik leghíresebb ilyen emlék Erdélyben. Ha erre járunk, érdemes felkapaszkodnunk a Bekecs-tetőre, amelyről festői kilátás nyílik a a Déli-Kárpátokra és a Görgényi-havasokra. A közeli Vármező halastavaival és hőlégballon-fesztiváljával kecsegteti a látogatót. Az épített örökség, illetve a hitélet iránt érdeklődők számára a közeli mikházi templom és kolostor nyújt lelki feltöltődést: ez a csíksomlyói után az erdélyi ferencesesek második legismertebb építménye, a templom a 17. századi későreneszánsz korában épült.
A turisták Mikházán a méltán híres Csűrszínházba is ellátogathatnak, amelyben rendszeresen tartanak különböző zenés–táncos mulatságokat. Ha a Vityál várát felhagyó tündérekkel már nem is mulathatunk, bizonyára ma is akadnak a községben tündéri szépségű és éppoly víg kedélyű fiatalok.
Vityál vára egyike lehetett ezeknek az erődítményeknek. Nyomai, maradványai ma is fellelhetők. Orbán Balázs azt írja róla, „e vár idomát nem elfogadott műalak, hanem a hegy fennlapjának idomzata határozta meg, s miként a hegy lapályos teteje, úgy a vár is körített szögletekkel bíró négyszög alakú volt; a még ölnyi magasságban fennálló várfalak 246 lépés kerületűek. E falak négyláb szélesek, válogatott trachyt-darabokból forró mésszel oly szilárdon épültek, hogy még most is bonthatatlan tömörségben dacolnak az idő romoló hatalmával…” Az erőd a régészek szerint egy bronzkori vár alapjaira épült a középkorban, s valószínűsíthető, hogy a tatárok betörései alatt mentsvárként használták az itteniek.
A néphagyomány szerint a várat nem is a nyárádremeteiek, hanem tündérek építették, akik a jól végzett munkát három napon és három éjszakán át tartó mulatsággal koronázták meg. A harmadik éjszakán azonban vihar kerekedett, az épületbe villám csapott, a tündérvár pedig leégett. A csodálatos lények bánatukban elhagyták a romokat, de a nép számos hiedelmet fűzött köré. Sokan úgy vélték, a vár alatt kincsek rejtőznek, ám a régi emberek szerint eddig mindössze egyvalamit talált egy szerencsés kincsvadász, Pop Petru bá’: egy hatalmas kulcsot, amelyből patkót készíttetett a lovának.
Nyárádremete egyik igen érdekes látnivalója az 1808 és 1812 között épült római katolikus templom feszülete, amely a 14. században készülhetett, és az egyik leghíresebb ilyen emlék Erdélyben. Ha erre járunk, érdemes felkapaszkodnunk a Bekecs-tetőre, amelyről festői kilátás nyílik a a Déli-Kárpátokra és a Görgényi-havasokra. A közeli Vármező halastavaival és hőlégballon-fesztiváljával kecsegteti a látogatót. Az épített örökség, illetve a hitélet iránt érdeklődők számára a közeli mikházi templom és kolostor nyújt lelki feltöltődést: ez a csíksomlyói után az erdélyi ferencesesek második legismertebb építménye, a templom a 17. századi későreneszánsz korában épült.
A turisták Mikházán a méltán híres Csűrszínházba is ellátogathatnak, amelyben rendszeresen tartanak különböző zenés–táncos mulatságokat. Ha a Vityál várát felhagyó tündérekkel már nem is mulathatunk, bizonyára ma is akadnak a községben tündéri szépségű és éppoly víg kedélyű fiatalok.
