Veszélymező - Nyárádselye, Bekecs-tető

Nyárádselye lakói igencsak megszenvedték a tatárok pusztításait a Bekecs-tető alatti Veszélymezőn, ám amennyit kaptak, annyit adtak is a kutyafejűeknek a Tatárhágónál – így tartja a nép, s ennek emlékét őrzi ma a helynevek egy része is. A környékbeliek a be-betörő tatárok elől a Bekecs-hegy aljában levő tisztásokon rejtőztek el. Ám egy alkalommal egy áruló a bujdosók nyomára vezette az ellenséget, s amíg a férfiak nagy része élelemért és tűzifáért ment, rajtaütöttek a védtelen nőkön és gyerekeken. Akiket nem hurcoltak el, azokat kegyetlenül lemészárolták az erdei tisztáson – a helyet Veszélymezőnek vagy Veszély mezejének nevezték el. A hír hallatán a Bekecs melletti Palota domb kolostorában élő szerzetesek is menekülőre fogták a dolgot. Akárcsak a sóváradi Csombod vitéz, harangba rejtették kincseiket, majd a kútba süllyesztették, hogy a tatárok ne találják rá. A kincset ugyan nem találták meg, ám a kolostort lerombolták. A bosszúvágytól fűtött Nyárád menti székelyek azonban nem hagyták ezt annyiban, és a távozó tatárok után eredtek. Az ellenséges seregből csak kevesen tudtak elmenekülni, hátrahagyva a rabolt kincseket, a rabszíjra fűzött gyerekeket és asszonyokat, akik így kiszabadultak. 

A több évszázados legenda a huszadik század elején, az első világháborúban ismét megelevenedett: a Bekecs-hegyen és környékén 1916-ban véres harcok dúltak. A tetőre kiérve a túrázókat ma több első világháborús emlék is fogadja. Miután leróttuk tiszteletünket a múlt harcosai előtt, szánjunk pár percet arra, hogy megcsodáljuk a szemünk elé táruló páratlan látványt: a magaslatot északnyugatról a Nyárád völgye, délkeletről a Kis-Küküllő völgye határolja, s szép időben akár a Fogarasi-havasokig és a Hargitáig is ellátni. Kelet felé a Siklódkő és a Firtos csúcsa magaslik. Nyárádselye a Kisnyárád vidékének legmagasabban fekvő települése. 1719-ben a lakosság egy részét pestisjárvány pusztította el. A festői környezetben meghúzódó kis falu környéke gabonatermesztésre nem alkalmas, lakói főleg állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből élnek.

Ha tavasszal a Veszély mezején keresztül felkapaszkodunk a Bekecsre, számítsunk arra, hogy utunkat sok-sok virág fogja szegélyezni: tavaszi sáfrány, kakasmandikó, csillagvirág, de kora tavasszal még hóvirág is akad a magasabban fekvő részeken. Mintha csak az itt elveszejtett emberek emlékét őriznék évről-évre.