Daru dombja és a Csitkóskert - Gernyeszeg
A Maros-parti település neve feltételezhetően a kiszáradt fát jelentő gernye szóból ered: a letelepedők kiszárították a környező erdőségeket, hogy megalapíthassák a települést. Gernyeszeg egyes helyszíneinek ma is sajátos, beszélő nevei vannak, amelyek legendákhoz, mondákhoz kapcsolódnak. Ilyen például a Darudombja, amelyről azt mesélik, hogy ott két bika küzdött meg – az egyiket Darunak hívták, ő maradt alul a küzdelemben. Az állatot azon a dombon temették el, s azóta is a nevét viseli. A falu legmagasabb pontját Urak asztalának nevezték el – ez is a régi időkre vezethető vissza, amikor az egyszeri nagyúr arrafelé vadászott ismerőseivel. A domb tetején fából készített asztal és székek álltak, ott pihentek és ebédeltek a vadászok. A falubeli fiatal legények voltak a hajtók: ők nem ülhettek az Urak asztalához, de a segítségért cserébe friss cipót és bort kaptak. Gernyeszeg egy másik részét Csitkóskertnek hívták – ez régen egy tágas rét volt, ahol lovakat, csikókat legeltettek, s itt állt az istálló is. A falusiak fokozatosan megvásárolták a területet, az elnevezés azonban fennmaradt. Ha Gernyeszegen járunk, két épületet mindenképpen meg kell néznünk. Az egyik a gótikus stílusú, a középkorban emelt református templom a falu központjában, amelyet az évszázadok folyamán többször is átalakítottak, de impozáns látványa ma is uralja a falu központját. Nagyharangja 1456-ból való. A falu akkor még a Somkeréki Erdélyiek birtoka volt, később a Teleki család tulajdonába került. A másik nevezetes gernyeszegi épület az egykori vár, amelyet 1686-ban Teleki Mihály kancellár kastéllyá építtetett át. Akárcsak a mezőzáhi Bethlen-kastélyénál, ezen épület tervezése során is érvényesült a számmisztika, hiszen 52 szobája és 365 ablaka van. A Teleki család híres Afrika-kutatója, Teleki Sámuel ebben a kastélyban tartotta tekintélyes gyűjteményét, illetve könyvtárát, de ezek a 20. század vészterhes időszakaiban elpusztultak, csak egy részük menekült meg és került a marosvásárhelyi Teleki Tékába. Az államosítás után visszaigényelték és felújították, ma pedig sikeres rendezvényeknek ad otthont. A barokk stílusban berendezett kastélyparkot mitológiai alakok szobrai díszítik. A Gernyeszegre látogató turisták a kastélyban, illetve a kastélyparkban megtartandó, évről évre növekvő népszerűségű kastélynapon is részt vehetnek, amely során nemcsak bejárhatják az impozáns barokk épületegyüttest, hanem gyerekeknek és felnőtteknek szóló rendezvényekbe is bekapcsolódhatnak. A felújított és sikeresen működő gernyeszegi kastélyban művésztelep működik, és évente tartanak kamarazenei fesztivált is. Ha megcsodáltuk a református templomot és a Teleki-kastélyt, akár az Urak asztalához is felmehetünk, ahová ma már bárki leülhet pihenni. Még attól sem kell tartanunk, hogy útközben a Csitkóskert lovaival vagy a Darudombján legelésző bikákkal kellene találkoznunk.
Bővebben
Tündérlyuk és a Barátok erdeje - Nagyernye
A Maros folyó bal partján, Marosvásárhelytől alig tíz kilométerre Szászrégen irányába fekszik Nagyernye. A kis falu nevének eredetéhez több elmélet, illetve hiedelem is fűződik. Egyesek szerint az ér (kis patak, vízfolyás) szóból származhat, mások úgy tartják, az Árpád-kori Ernyei család nevét őrzi a település. Az egyik népmonda szerint régen egy éles eszű lány, Ikla segített elfoglalni Belgrád várát, aki később egy György nevű vezér felesége lett – birtokot is kaptak, amelyen létrejött Ikland falu. Ám mellettük lakott az Ernyei család, s az öreg Ernyei csúnya lánya, Borka beleszeretett Györgybe. A férfi távolléte alatt hazug leveleket írt Györgynek és Iklának, amelyekkel megpróbálta összeugrasztani a szerelmeseket. A monda szerint a hazatérő György megpillantotta a szikla szélén imádkozó Iklát és a papot, s mivel úgy tudta a levelekből, hogy amazoknak viszonyuk van, mindkettejüket a mélybe lökte. Borka később megbánta tettét, bevallotta az igazat, és öngyilkos lett. György kolostort építtetett a szakadék szélére, majd zarándokútra ment. A Nagyernye melletti helyet, ahol a kolostor állhatott, ma is Barátok erdejének nevezik. Ernyén is felbukkan a kígyóölő Bethlenek mítosza. Eszerint Nagyernye és Várhegy között, a Maros agyagos partoldalában volt egy barlang, amelyet Tündérlyuknak hívtak a helyiek. Tündérek és más mesés lények lakták, akik éjszakánként a Maroshoz jártak fürödni. Az üregbe azonban egy óriáskígyó költözött, amely az elhaladó ökröket, lovakat gyakran elragadta. Elpusztítani senkinek sem sikerült, mígnem az ifjú Bethlen gróf elhatározta, hogy szerencsét próbál. A Tündérlyukba úgy mászott be, hogy pengéket rögzített a páncéljára és a sisakjára, s amikor a kígyó egyre jobban rátekeredett, a pengék összevágták, így a grófnak a fegyvereit sem kellett használnia a győzelemhez. A családot ezért (is) hívják kígyós Bethleneknek. A településről származó Ernyei Istvánt az 1300-as évek elején az ország nádoraként említik a történelmi források. A falu a késő középkorban és az elmúlt évszazadokban Erdélyben tapasztalható vallásszabadság egyik szimbóluma volt, hiszen egy időben öt felekezetnek volt itt temploma – noha később a szombatosok áttelepedtek Bözödre. A Nagyernye melletti libáncsmezői táborban nevezték ki I. Apafi Mihályt Erdély fejedelmévé, 1661-ben. A faluban több nemesi udvarház állt egykor. A ma is látható legnevezetesebb épület a különleges nevű Bálintitt-kastély, amely a 18. században épülhetett kései barokk stílusban, de utána többször, több stílusban is átalakították. Arra, hogy egykor gyönyörű kastélykertje és halastava volt, manapság már csak néhány öreg fa utal. Nagyernye mellett járva ma is megtekinthetjük a Barátok erdejét, ott is láthatunk a féltékeny szerelem emléke fölött őrködő öreg fákat. Szép időben kapaszkodjunk fel a Tündérlyukhoz – minden bizonnyal nem találkozunk már kígyóval.
Bővebben
Lőrinc barát legendája - Szászrégen
A Maros partján fekvő Szászrégen a megye második legnagyobb települése Marosvásárhely, a megyeszékhely után. Legrégebbi és legfontosabb látnivalója az evangélikus templom, amelyhez több hiedelem is kötődik. Az egyik legenda szerint a templomot eredetileg egy Lőrinc nevű szerzetes építtette – gazdag volt, és azt hitte, hogy miután befejezi a templom építtetését, marad akkora vagyona, amelyből gond nélkül élhet élete végéig. Az építkezés azonban annyira felemésztette tartalékait, hogy óriási vagyonából mindössze egy tojás maradt – Lőrinc ezt is megette, és azonnal meghalt. Tény, hogy a templom délnyugati oldalán, a Szent Lőrinc kápolna falán látható egy torzó, amely állítólag Szent Lőrincet ábrázolja. Egy másik hagyomány szerint a templom egyik faragott kőlépcsője alatt nagy mennyiségű kincs van elrejtve, arra az esetre, ha a templom elpusztulna: abból újjá lehetne építeni az istenházát. A feltehetően Szent László király idejében alapított város temploma valójában a 13. században épült fel. Szászrégen szimbóluma: kiállta az évszázadok viharait, 1708-ban és 1848-ban tűzvész pusztította, ezek után az eredeti épületet módosítva építették újjá az ódon lutheránus templomot. Ami a művészettörténeti–építészeti érdekességeket illeti, az evangélikus templomban fennmaradt egy korai gótikus ablak emberfejeket formázó domborművekkel, amelyek az első építtetőnek tartott Bánffy Tamás kegyurat és feleségét ábrázolhatják. Ezeken kívül az építészeti ritkaságok közé sorolható a szentélyben lévő ülőfülke és a sekrestye ajtaja fölötti címer is, amelyet sokáig a város címereként használtak. Szászrégenben nem csak ez a templom tartozik a legfontosabb látnivalók közé, habár kétségkívül ez a legismertebb. A valamikori önálló település, Magyarrégen református temploma ugyancsak a 13. században, a római katolikus úrháza pedig 1781-ben épült. Az itteni szoborpark a magyar történelem és kultúra jelentős személyiségeinek állít emléket. Magyarrégenben 1744-ben görögkatolikus templom is épült – ma az ortodoxok használják, akárcsak a szászrégeni görögkatolikus templomot, amelyet 1813-ban fejeztek be. Utcái 1848-ig a többi középkori erdélyi városéhoz hasonlóan keskenyek, kanyargósak voltak. Abban az évben viszont a város arculatát „átszabták”. Régenben híres néprajzi múzeum működik az 1960-as évek óta, ugyanakkor nagyon nagy hagyománya van a hangszerkészítésnek. Szászrégent a hegedűk városának is nevezik: a Hora hangszerüzemet 1951-ben Roman Boianciuc hangszerkészítő mester alapította. Ha Szászrégenbe látogatunk, a főtér csinos éttermeiben bátran rendeljünk helyi specialitásokat – akár tojást is, mert biztosak lehetünk benne, hogy nem járunk úgy, mint a legendabeli Lőrinc barát.
Bővebben
Vajdaszentiványi történetek
A Szászrégentől délre fekvő Vajdaszentivány elsősorban táncairól és a Zichy-udvarházról, illetve a Sáté-tóról híres. Régi, erődített templomát a néphagyomány szerint a török hódoltság idején lerombolta a megszállók egy csapata. A falut akkoriban még Szentivánnak hívták, mai nevét a feltételezések szerint Bethlen Domokos erdélyi vajdáról vagy Bethlen Elek alvajdáról kaphatta. Az erődtemplom ostroma idején a védőket egy olyan pap irányította, aki hosszú ideig török fogságban élt, sőt, a falut megtámadó sereg élén álló Ali basát tanította magyarul. A hadviseléshez értő pap meghagyta a védőknek, hogy a járőrök ne keveredjenek harcokba, csak jelezzék a felderítők, illetve az őket követő török hadtest érkezését. A járőrök azonban nem hallgattak rá: megtámadták a felderítőket, és hármat megöltek közülük – emiatt Ali ágyúztatni kezdte a templomot, és megnyerte a csatát. Egykori tanítójának kegyelmet kínált, de ezt a pap visszautasította, így ő is áldozatul esett a törökök pusztításának. A csatában elhunytakat a lerombolt szentély dombján temették el, az új templom falán egy kőtábla ma is őrzi emléküket. A vajdaszentiványi templom már a 13-14. század folyamán felépülhetett. Az évszázadok alatt átépült, illetve római katolikusból reformátussá lett, mint oly sok templom Erdélyben és Magyarországon. Az 1700-as évek végén, illetve 1829-ben tűzvész pusztított a településen, ami ismét szükségessé tette az istenháza újjáépítését. A turisták számára kétségkívül a sokat látott templom az egyik elsőszámú látnivaló Vajdaszentiványon. A másik fontos létesítmény a Zichy-kastély, amely a templom újjáépítésének korában, a 18. században, illetve a 19. század fordulóján épülhetett – erre utalnak az építési jegyek. A kastély két fő részből áll: a klasszicista stílusjegyeket hordozó, monumentális, árkádsoros, tornácos szárnyból, illetve az úgynevezett oszlopos–timpanonos portikusszal kialakított épületből, amely barokk jellegű. Az épület eleinte a Bethlen családé volt, majd Kemény János tulajdonába került, míg végül a 19. század végén a Zichy család vásárolta meg. A kommunizmus időszakában államosították, majd a rendszerváltás után két évtizeddel felújították, és kulturális központot hoztak létre benne. Vajdaszentivány egyik leghíresebb eseménye az 1997 óta évente megrendezendő tánctábor, amelyre sok népzene- és néptánckedvelő érkezik külföldről is – nemcsak megtanulni a jellegzetes és egyedülálló vajdaszentiványi táncot, hanem gyönyörködni a festői szépségű épületekben és környezetükben.
Bővebben