Tündérlyuk és a Barátok erdeje - Nagyernye
A Maros folyó bal partján, Marosvásárhelytől alig tíz kilométerre Szászrégen irányába fekszik Nagyernye. A kis falu nevének eredetéhez több elmélet, illetve hiedelem is fűződik. Egyesek szerint az ér (kis patak, vízfolyás) szóból származhat, mások úgy tartják, az Árpád-kori Ernyei család nevét őrzi a település.
Az egyik népmonda szerint régen egy éles eszű lány, Ikla segített elfoglalni Belgrád várát, aki később egy György nevű vezér felesége lett – birtokot is kaptak, amelyen létrejött Ikland falu. Ám mellettük lakott az Ernyei család, s az öreg Ernyei csúnya lánya, Borka beleszeretett Györgybe. A férfi távolléte alatt hazug leveleket írt Györgynek és Iklának, amelyekkel megpróbálta összeugrasztani a szerelmeseket. A monda szerint a hazatérő György megpillantotta a szikla szélén imádkozó Iklát és a papot, s mivel úgy tudta a levelekből, hogy amazoknak viszonyuk van, mindkettejüket a mélybe lökte. Borka később megbánta tettét, bevallotta az igazat, és öngyilkos lett. György kolostort építtetett a szakadék szélére, majd zarándokútra ment. A Nagyernye melletti helyet, ahol a kolostor állhatott, ma is Barátok erdejének nevezik.
Ernyén is felbukkan a kígyóölő Bethlenek mítosza. Eszerint Nagyernye és Várhegy között, a Maros agyagos partoldalában volt egy barlang, amelyet Tündérlyuknak hívtak a helyiek. Tündérek és más mesés lények lakták, akik éjszakánként a Maroshoz jártak fürödni. Az üregbe azonban egy óriáskígyó költözött, amely az elhaladó ökröket, lovakat gyakran elragadta. Elpusztítani senkinek sem sikerült, mígnem az ifjú Bethlen gróf elhatározta, hogy szerencsét próbál. A Tündérlyukba úgy mászott be, hogy pengéket rögzített a páncéljára és a sisakjára, s amikor a kígyó egyre jobban rátekeredett, a pengék összevágták, így a grófnak a fegyvereit sem kellett használnia a győzelemhez. A családot ezért (is) hívják kígyós Bethleneknek.
A településről származó Ernyei Istvánt az 1300-as évek elején az ország nádoraként említik a történelmi források. A falu a késő középkorban és az elmúlt évszazadokban Erdélyben tapasztalható vallásszabadság egyik szimbóluma volt, hiszen egy időben öt felekezetnek volt itt temploma – noha később a szombatosok áttelepedtek Bözödre. A Nagyernye melletti libáncsmezői táborban nevezték ki I. Apafi Mihályt Erdély fejedelmévé, 1661-ben.
A faluban több nemesi udvarház állt egykor. A ma is látható legnevezetesebb épület a különleges nevű Bálintitt-kastély, amely a 18. században épülhetett kései barokk stílusban, de utána többször, több stílusban is átalakították. Arra, hogy egykor gyönyörű kastélykertje és halastava volt, manapság már csak néhány öreg fa utal.
Nagyernye mellett járva ma is megtekinthetjük a Barátok erdejét, ott is láthatunk a féltékeny szerelem emléke fölött őrködő öreg fákat. Szép időben kapaszkodjunk fel a Tündérlyukhoz – minden bizonnyal nem találkozunk már kígyóval.
Az egyik népmonda szerint régen egy éles eszű lány, Ikla segített elfoglalni Belgrád várát, aki később egy György nevű vezér felesége lett – birtokot is kaptak, amelyen létrejött Ikland falu. Ám mellettük lakott az Ernyei család, s az öreg Ernyei csúnya lánya, Borka beleszeretett Györgybe. A férfi távolléte alatt hazug leveleket írt Györgynek és Iklának, amelyekkel megpróbálta összeugrasztani a szerelmeseket. A monda szerint a hazatérő György megpillantotta a szikla szélén imádkozó Iklát és a papot, s mivel úgy tudta a levelekből, hogy amazoknak viszonyuk van, mindkettejüket a mélybe lökte. Borka később megbánta tettét, bevallotta az igazat, és öngyilkos lett. György kolostort építtetett a szakadék szélére, majd zarándokútra ment. A Nagyernye melletti helyet, ahol a kolostor állhatott, ma is Barátok erdejének nevezik.
Ernyén is felbukkan a kígyóölő Bethlenek mítosza. Eszerint Nagyernye és Várhegy között, a Maros agyagos partoldalában volt egy barlang, amelyet Tündérlyuknak hívtak a helyiek. Tündérek és más mesés lények lakták, akik éjszakánként a Maroshoz jártak fürödni. Az üregbe azonban egy óriáskígyó költözött, amely az elhaladó ökröket, lovakat gyakran elragadta. Elpusztítani senkinek sem sikerült, mígnem az ifjú Bethlen gróf elhatározta, hogy szerencsét próbál. A Tündérlyukba úgy mászott be, hogy pengéket rögzített a páncéljára és a sisakjára, s amikor a kígyó egyre jobban rátekeredett, a pengék összevágták, így a grófnak a fegyvereit sem kellett használnia a győzelemhez. A családot ezért (is) hívják kígyós Bethleneknek.
A településről származó Ernyei Istvánt az 1300-as évek elején az ország nádoraként említik a történelmi források. A falu a késő középkorban és az elmúlt évszazadokban Erdélyben tapasztalható vallásszabadság egyik szimbóluma volt, hiszen egy időben öt felekezetnek volt itt temploma – noha később a szombatosok áttelepedtek Bözödre. A Nagyernye melletti libáncsmezői táborban nevezték ki I. Apafi Mihályt Erdély fejedelmévé, 1661-ben.
A faluban több nemesi udvarház állt egykor. A ma is látható legnevezetesebb épület a különleges nevű Bálintitt-kastély, amely a 18. században épülhetett kései barokk stílusban, de utána többször, több stílusban is átalakították. Arra, hogy egykor gyönyörű kastélykertje és halastava volt, manapság már csak néhány öreg fa utal.
Nagyernye mellett járva ma is megtekinthetjük a Barátok erdejét, ott is láthatunk a féltékeny szerelem emléke fölött őrködő öreg fákat. Szép időben kapaszkodjunk fel a Tündérlyukhoz – minden bizonnyal nem találkozunk már kígyóval.
