Apold lovas legendája
A Segesvár melletti kis falut erődtemplom vigyázza. A települést gyönyörű, a késő középkort és az újkort idéző szász házak ékesítik, amelyek minden bizonnyal megállásra késztetik a látogatókat. A falu a Segesd-patak völgyében fekszik, és nem azonos a Nagyszeben és Szászsebes közötti településekkel, Nagy- és Kisapolddal.
A monda szerint a falu nevét évszázadokkal ezelőtt egy lovasról adták. Az első névváltozata állítólag Trapold volt, (németül ma is így hívják), azért, mert egy lovas egy Old nevű lovon járt arrafelé. Amikor vágtára kezdte biztatni lovát, azt kiabálta: „Trapp, Old! Trapp, Old!” – így ragadt rá a név a kis falura. Sokkal valószínűbbnek látszik azonban az a feltevés, hogy a németországi Oppelshausenből ide költöző szászok Apoldiának nevezték el a települést, ez rövidült idővel mai formájára.
Apold nemcsak nevének eredetéről és a szász házakról, hanem elsősorban gótikus erődített templomáról híresült el, amely a falu közepén, egy dombon áll. A 13. században már állt itt egy torony nélküli bazilika, a szászok ebből alakították ki a 15. században a mai, gótikus templomot, amelyhez harangtornyot is építettek. A kettős falgyűrű és a benne látható lőrések arra utalnak, hogy a létesítményt védelmi célokra használták – további lőréseket találunk a fa körfolyosóval ellátott harangtornyon. A kaputornyot Haferturmnak, vagyis Zabos-toronynak, a másikat Wisserturmnak, tehát Fehér-toronynak hívják, a kapubástyán az 1529-es évszám olvasható. A 17. században kétszer is felújították, 1723-ban egy órát helyeztek a harangtoronyba, amelyben minden egész órában megjelenik egy fa szobor. Az apoldi erődtemplom oltára fölé helyezett orgonát Johann Theiss orgonaépítő készítette 1821-ben.
Ami a szálláslehetőségeket illeti, Apoldon régi szász házakat alakítottak át panziókká, vendégházakká – a működtetők igyekeztek megőrizni, sőt, bővíteni a régi házak jellegzetes eszközeit, bútorait és hangulatát. Még ha néhány ház meg is rongálódott az évszázadok során, az ember mégis úgy érzi, hogy legszívesebben beköltözne ebbe a különlegesen szép faluba. Főként, ha megkóstolja a helyi specialitásnak számító, különleges túrós puliszkát, amelyet hagyományosan főtt tojással és vajjal kínálnak a helyiek.
Ha várfalak körül vagy Apold utcáin sétálva meglátunk egy arra járó lovast, talán nem veszi rossz néven, ha megkérjük, azzal a szóval biztassa lovát, mint amellyel tette a mondabeli lovas.
A monda szerint a falu nevét évszázadokkal ezelőtt egy lovasról adták. Az első névváltozata állítólag Trapold volt, (németül ma is így hívják), azért, mert egy lovas egy Old nevű lovon járt arrafelé. Amikor vágtára kezdte biztatni lovát, azt kiabálta: „Trapp, Old! Trapp, Old!” – így ragadt rá a név a kis falura. Sokkal valószínűbbnek látszik azonban az a feltevés, hogy a németországi Oppelshausenből ide költöző szászok Apoldiának nevezték el a települést, ez rövidült idővel mai formájára.
Apold nemcsak nevének eredetéről és a szász házakról, hanem elsősorban gótikus erődített templomáról híresült el, amely a falu közepén, egy dombon áll. A 13. században már állt itt egy torony nélküli bazilika, a szászok ebből alakították ki a 15. században a mai, gótikus templomot, amelyhez harangtornyot is építettek. A kettős falgyűrű és a benne látható lőrések arra utalnak, hogy a létesítményt védelmi célokra használták – további lőréseket találunk a fa körfolyosóval ellátott harangtornyon. A kaputornyot Haferturmnak, vagyis Zabos-toronynak, a másikat Wisserturmnak, tehát Fehér-toronynak hívják, a kapubástyán az 1529-es évszám olvasható. A 17. században kétszer is felújították, 1723-ban egy órát helyeztek a harangtoronyba, amelyben minden egész órában megjelenik egy fa szobor. Az apoldi erődtemplom oltára fölé helyezett orgonát Johann Theiss orgonaépítő készítette 1821-ben.
Ami a szálláslehetőségeket illeti, Apoldon régi szász házakat alakítottak át panziókká, vendégházakká – a működtetők igyekeztek megőrizni, sőt, bővíteni a régi házak jellegzetes eszközeit, bútorait és hangulatát. Még ha néhány ház meg is rongálódott az évszázadok során, az ember mégis úgy érzi, hogy legszívesebben beköltözne ebbe a különlegesen szép faluba. Főként, ha megkóstolja a helyi specialitásnak számító, különleges túrós puliszkát, amelyet hagyományosan főtt tojással és vajjal kínálnak a helyiek.
Ha várfalak körül vagy Apold utcáin sétálva meglátunk egy arra járó lovast, talán nem veszi rossz néven, ha megkérjük, azzal a szóval biztassa lovát, mint amellyel tette a mondabeli lovas.
