Ferences kolostor - Mikháza
Általános leírás
A mikházi Ferences kolostor és templom a Nyárád-mente egyik legjelentősebb egyházi műemléke. Építésének ideje 1634 utánra datálható. A 17-18. században a katolikus székelység művelődési és szellemi életének központja volt. Az épület díszítő elemei, valamint a belső tér kialakítása jellegzetes módon képviseli az egységében fönnmaradt építészeti emléket.
A kolostor és templom udvara rendszeresen helyet ad a nyaranta megszervezett Római fesztivál egyik rendezvényének, a Reneszánsz udvarnak. Itt könyvkötészetet, papírmerítést tanulhatnak a részvevők, kicsik és nagyok, történészek vezetésével járható be a hely, megnyitják a kriptát, a templomban pedig régizene koncertet tartanak.
A kolostor szomszédságában modern és kényelmes szálloda várja a vendégeket. Nyaranta Mikháza színházi találkozó színhelye, a Csűrszínházi Napokon render lépnek fel a hazai és magyarországi társulatok egy-egy sikerdarabbal.
A Szent István király oltalmába ajánlott templom nyugati homlokzatán olvasható évszám (1678) az építkezés befejezésének időpontját jelöli. A déli, Szent Ferenc-mellékoltár alatt szerzetesek és az egyházat támogató főúri családok kettős sírboltja található. A templomhajó falán és oszlopain jeles szerzetesek, a csicsókeresztúri Torma család, valamint a báró Bornemisza család emléktáblái láthatók.
Oktatástörténeti szempontból jelentős, hogy a zárdában 1669-től több mint egy évszázadon át gimnázium, majd ennek Marosvásárhelyre történt áthelyezése után főelemi iskola működött.
Nyárádköszvényes és Deményháza között, a Nyárád bal partján fekszik a minorita kolostoráról és műemlék templomáról nevezetes Mikháza. A Szent Ferenc-rendi szerzetesek a 17. században, a protestáns fejedelmek idején telepedtek meg. Az Erdélyi Katolikus Státus 1630-ban a bosnyák provinciától kért kisegítő papokat, ezt követően érkezett a nyárádköszvényesi plébániára négy szerzetes. Tevékenységük eredményeként a környező falvak megmaradtak (visszatértek) a katolikus hitben. A ferencesek egyik fő támogatója a behívásukat is kezdeményező Toldalagi Mihály marosszéki főkapitány volt, aki 1635-ben számukra házat és telket vásárolt Mikházán. A Köszvényesről átköltözött szerzetesek kőkápolnát és melléje fából kolostort építettek.
Ebben a munkában nagy segítségükre volt Domokos Kázmér szerzetestársuk, későbbi püspök, aki a magyarul nem beszélő atyák és a nép között a közvetítést vállalta. A zárda életében új korszakot jelentett Kájoni János házfőnökké való kinevezése. 1666-ban lebontatta az első kolostort, s helyére elkezdte építeni a ma is álló, emeletes kőépületet. Ugyanakkor a kápolnát templommá bővítette. Távozása után (1669) az általa megkezdett munkát utódai fejezték be.
Ebben a munkában nagy segítségükre volt Domokos Kázmér szerzetestársuk, későbbi püspök, aki a magyarul nem beszélő atyák és a nép között a közvetítést vállalta. A zárda életében új korszakot jelentett Kájoni János házfőnökké való kinevezése. 1666-ban lebontatta az első kolostort, s helyére elkezdte építeni a ma is álló, emeletes kőépületet. Ugyanakkor a kápolnát templommá bővítette. Távozása után (1669) az általa megkezdett munkát utódai fejezték be.
A kolostor könyvtára a csíksomlyói után az erdélyi ferencesek második legjelentősebb gyűjteménye volt. A szerzetesek a vallásos nevelés mellett a lakosságot egészségügyi, jogi és gazdálkodási tanácsokkal segítették, iskolát működtettek, éppen ezért számos világi mű is fellelhető volt a könyvtárban. A gyűjteményt – mintegy 2000 kötetet – ma a Teleki-Bolyai könyvtárban őrzik.
A szerzetes rendek feloszlatását követően az épületben elmegyógyintézetet rendeztek be, amely ma is működik még.
Virtuális séta - mintha ott lennél
