FOЯRÁS
Apr-20
Időpont: 2024. április 20., 19:00
Az előadás megtekintése ingyenes! Adományaikat szívesen fogadjuk, amellyel a Bekecs Táncszínház szórványprogramját támogathatják!
Az előadás megtekintése ingyenes! Adományaikat szívesen fogadjuk, amellyel a Bekecs Táncszínház szórványprogramját támogathatják!
- néptáncszínházi előadás az Ifjú Bekecs Néptáncegyüttes közreműködésével-
Az erdő mélyi tiszta forrás nem csak a vizek feltörési, felszínre kerülési pontját jelenti, hanem egy metaforikus jelentéssel is bővült: ma már a romlatlan, sallangmentes, hagyományos népi kultúrával rokonértelmű. A folyók nem csupán elválasztják, hanem össze is kötik egymással a partjukon élő népeket, nemzetiségeket közös táncalkalmakra, ünnepségekre teremtve lehetőséget. Minden nép a maga nyelvén énekli meg a víz testet-lelket frissítő hatását.
Az előadásban látható táncok sora a közös forrástól indulva, az Erdélyben élő nemzetiségek által hosszú évszázadokon át megőrzött tánckultúra értékes lenyomatait követi. A távoli múltból eredő, majd az egyre bővülő középkori és újkori táncrendek és műfajok népi változatainak fejlődése párhuzamosan zajlott az énekes és hangszeres zene fejlődésével. A kezdőkép konok lüktetése a táltoskori dobolást idézi, a következő képekben pedig az énekes kíséretű táncokon át az egyszerűbb hangszerelési – hegedű, gardony – felállástól a vonós hangszerek, cimbalommal kísért zenekari felállásokig érünk el. A legősibb táncformáktól, a kör és lánctáncoktól követjük a vízmedret, mely hamarosan az énekes kíséretű lánytáncok és cigánytáncok irányába kanyarodik, majd a késő középkorból ismert páros vonulós táncokon át, az egyre virtuózabb egyéni, szólisztikus férfi táncokon át vezet az újabb kori páros táncokig. Láthatunk tehát: őrkői pergetést, „bufázást”, énekes karikázókat, gyimesi kettős jártatóját és sirülőjét, bukovinai silladrit, mezőméhesi sireagot és de-a lungu-t, pacalkai haidau-t, mezőségi ritka fogásolást, ritka tempót, ritka magyart, bálványoscsabai csárdást, Enyed-környéki pontozót, szucsági invirtitát és fecioreascat, őrkői rományost, marosszéki forgatóst.
A zárókép összefoglalóan mutatja be az Erdélyben élő nemzetiségek legjellegzetesebb táncait.
Az előadásban látható táncok sora a közös forrástól indulva, az Erdélyben élő nemzetiségek által hosszú évszázadokon át megőrzött tánckultúra értékes lenyomatait követi. A távoli múltból eredő, majd az egyre bővülő középkori és újkori táncrendek és műfajok népi változatainak fejlődése párhuzamosan zajlott az énekes és hangszeres zene fejlődésével. A kezdőkép konok lüktetése a táltoskori dobolást idézi, a következő képekben pedig az énekes kíséretű táncokon át az egyszerűbb hangszerelési – hegedű, gardony – felállástól a vonós hangszerek, cimbalommal kísért zenekari felállásokig érünk el. A legősibb táncformáktól, a kör és lánctáncoktól követjük a vízmedret, mely hamarosan az énekes kíséretű lánytáncok és cigánytáncok irányába kanyarodik, majd a késő középkorból ismert páros vonulós táncokon át, az egyre virtuózabb egyéni, szólisztikus férfi táncokon át vezet az újabb kori páros táncokig. Láthatunk tehát: őrkői pergetést, „bufázást”, énekes karikázókat, gyimesi kettős jártatóját és sirülőjét, bukovinai silladrit, mezőméhesi sireagot és de-a lungu-t, pacalkai haidau-t, mezőségi ritka fogásolást, ritka tempót, ritka magyart, bálványoscsabai csárdást, Enyed-környéki pontozót, szucsági invirtitát és fecioreascat, őrkői rományost, marosszéki forgatóst.
A zárókép összefoglalóan mutatja be az Erdélyben élő nemzetiségek legjellegzetesebb táncait.
Rendező: Orza Călin
