Az 1848-49-es magyar szabadságharc emlékezete - Fehéregyháza
A Segesvár közelében fekvő település kiemelt fontosságú történelmi emlékhely. Itt zajlott le az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik utolsó ütközete, s itt halt meg, illetve tűnt el Petőfi Sándor, valamint a szintén forradalmár Zeyk Domokos. A szabadságharcosok tiszteletére szobrokat állítottak, emlékhelyet alakítottak ki a csata fontosabb helyszínein, a helyi Haller-birtokon és a közeli Ispánkútnál. A környéken több tömegsír is található.
Az 1849-es történések mára mitizálódtak, nehéz elválasztani a tényeket a több mint másfél évszázada közszájon forgó történetektől. Ami viszont biztos, hogy a csata valósában lezajlott, s a lengyel Bem József vezette felkelő magyarok vereséget szenvedtek a túlerőben levő orosz seregtől.
Nemcsak Petőfi Sándor költő eltűnése és feltételezett halála (az Ispánkúton látták utoljára, azon a helyen ma egy felújított Petőfi-emlékmű áll) kapcsolódik a fehéregyházi csatához, hanem az erdélyi származású Zeyk Domokos hőstette is, akinek emléke élénken él e térségben. A harcedzett, bátor katona hadnagyként, majd századosként szolgálta a magyar szabadságharcot, a fehéregyházi csatában szerepe volt Bem József tábornok megmentésében, illetve olyan visszaemlékezés is létezik, amely szerint Petőfit is kérte, üljön a lovára, hogy megmenekíthesse a költőt, de ő ellenállt. A hagyomány szerint Zeyk egy szál karddal, egyedül fordult szembe a kozákokkal, hogy feltartóztassa őket, azok pedig nem bírtak vele. Az ellenséges katonák élve akarták elfogni, de a bekerített Zeyk Domokos pisztolyával főbe lőtte magát. Az eset az Ispánkút közelében történhetett, a bátor katona – Petőfihez hasonlóan – valamelyik fehéregyházi tömegsírban nyugszik. Székelykeresztúron iskolaközpontot neveztek el róla, Budapesten utca őrzi a nevét.
A település történetéhez szorosan kapcsolódik a nemesi Haller család, illetve az egykori kastély emléke. A Hallerek évszázadokon át a térség meghatározó személyiségei voltak mind gazdasági, mind kulturális szempontból. Egykori birtokukon áll a tíz méter magas turulmadaras emlékmű, ezt egy feltételezett tömegsír mellé állították fel 1899-ben. Haller Lujza grófnő az emlékművön kívül emlékparkot és Petőfi-emlékházat is létesített ugyanabban az időszakban – viszontagságos évtizedek után ezek a létesítmények ma is látogathatók, sőt, Petőfi Sándor és Bem József szobraival bővültek.
A kis múzeumot a Petőfi Sándor Művelődési Egylet gondozza és működteti, ebben a XIX. századi Magyarországot, a szabadságharcot és Petőfi utolsó napjait bemutató, 2000-ben felújított kiállítás látható.
A Hallereknek több évszázadon át kastélyuk is volt Fehéregyházán, amely a XX. század közepére nagyrészt megsemmisült, ám annál több hiedelem, mendemonda fűződik hozzá. A szájhagyomány szerint a kastélyból alagút vezetett a közeli erdőig, illetve egy másik a Kolostordombra futott ki, a mai temető helyére.
Fehéregyházát elsősorban az emlékhelyek miatt látogatják a turisták, ám több látványos és jellegezetes épülete is van. A településen évszázadokig éltek együtt szászok, magyarok, románok és cigányok – mindegyik nép sajátos építészeti emlékei megtekinthetők a fő utcán. Azon a fő utcán, amelyen egykor Petőfi, Zeyk és Bem a szabadságukért, a magyar nép szabadságáért harcolt.
Az 1849-es történések mára mitizálódtak, nehéz elválasztani a tényeket a több mint másfél évszázada közszájon forgó történetektől. Ami viszont biztos, hogy a csata valósában lezajlott, s a lengyel Bem József vezette felkelő magyarok vereséget szenvedtek a túlerőben levő orosz seregtől.
Nemcsak Petőfi Sándor költő eltűnése és feltételezett halála (az Ispánkúton látták utoljára, azon a helyen ma egy felújított Petőfi-emlékmű áll) kapcsolódik a fehéregyházi csatához, hanem az erdélyi származású Zeyk Domokos hőstette is, akinek emléke élénken él e térségben. A harcedzett, bátor katona hadnagyként, majd századosként szolgálta a magyar szabadságharcot, a fehéregyházi csatában szerepe volt Bem József tábornok megmentésében, illetve olyan visszaemlékezés is létezik, amely szerint Petőfit is kérte, üljön a lovára, hogy megmenekíthesse a költőt, de ő ellenállt. A hagyomány szerint Zeyk egy szál karddal, egyedül fordult szembe a kozákokkal, hogy feltartóztassa őket, azok pedig nem bírtak vele. Az ellenséges katonák élve akarták elfogni, de a bekerített Zeyk Domokos pisztolyával főbe lőtte magát. Az eset az Ispánkút közelében történhetett, a bátor katona – Petőfihez hasonlóan – valamelyik fehéregyházi tömegsírban nyugszik. Székelykeresztúron iskolaközpontot neveztek el róla, Budapesten utca őrzi a nevét.
A település történetéhez szorosan kapcsolódik a nemesi Haller család, illetve az egykori kastély emléke. A Hallerek évszázadokon át a térség meghatározó személyiségei voltak mind gazdasági, mind kulturális szempontból. Egykori birtokukon áll a tíz méter magas turulmadaras emlékmű, ezt egy feltételezett tömegsír mellé állították fel 1899-ben. Haller Lujza grófnő az emlékművön kívül emlékparkot és Petőfi-emlékházat is létesített ugyanabban az időszakban – viszontagságos évtizedek után ezek a létesítmények ma is látogathatók, sőt, Petőfi Sándor és Bem József szobraival bővültek.
A kis múzeumot a Petőfi Sándor Művelődési Egylet gondozza és működteti, ebben a XIX. századi Magyarországot, a szabadságharcot és Petőfi utolsó napjait bemutató, 2000-ben felújított kiállítás látható.
A Hallereknek több évszázadon át kastélyuk is volt Fehéregyházán, amely a XX. század közepére nagyrészt megsemmisült, ám annál több hiedelem, mendemonda fűződik hozzá. A szájhagyomány szerint a kastélyból alagút vezetett a közeli erdőig, illetve egy másik a Kolostordombra futott ki, a mai temető helyére.
Fehéregyházát elsősorban az emlékhelyek miatt látogatják a turisták, ám több látványos és jellegezetes épülete is van. A településen évszázadokig éltek együtt szászok, magyarok, románok és cigányok – mindegyik nép sajátos építészeti emlékei megtekinthetők a fő utcán. Azon a fő utcán, amelyen egykor Petőfi, Zeyk és Bem a szabadságukért, a magyar nép szabadságáért harcolt.
