Séták

Történelmi séta Segesváron

Az a város Segesvár, amelyet az erre a vidékre érkező turista, ha egy módja van rá, meglátogat. Az UNESCO Világörökség részét képezi 1999 óta várfalaival, tornyaival, templomaival, középkori hangulatot sugárzó utcáival és lakóházaival. Erdély egyik legszebb fekvésű városának szokták nevezni Segesvárt, amely ősidőktől fontos és lakott hely volt. A szász telepeseket II. Géza magyar király hozta a vidékre 1141-1161 között, különböző kiváltságokat adott nekik, amiket 1224-ben II. Endre is megerősített. A szász szék központja lett és a szebeni szász gróf fennhatósága alá tartozott. A favár építését a 12. század legvégén kezdték el építeni, de az az 1241-es tatárjáráskor elpusztult, helyébe pedig újat építettek, amley egy 1280-.as birtokeladási oklevélben tűnik fel először castrum Sex néven, mint királyi birtok. A várfalakkal, tornyokkal fokozatosan beépített Várhegy felső része, a Felsőváros a 16. századig a város központja volt, három erődítési rendszerrel, 14 védőtoronnyal. A vár főbejárata, a 64 méter magas, négyszögletes alaprajzú Óratorony-kapu a város jelképe. Ezt a tornyot a szokásostól eltérően nem a céhek, hanem a tanács katonái védelmezték, ugyanis 1556-ig itt székelt a városi tanács. A tornyot a 14. században emelték, az 1676-os nagy tűzvész után újra felépítették.  1999-től a segesvári vár az UNESCO Világörökség részét képezi, számos kulturális rendezvény színhelye, klasszikus zenei-, dzsessz-, középkori-, interetnikus-, néptánc- és filmfesztiváloknak ad helyet. Vonzerejét növeli a korhű városkép is, tornyai, az egykori domonkosrendi kolostortemploma, kövezett kis utcái, régi házai, gótikus temploma, evangélikus temetője, az 1642-ben épített, 172 fokú fedett falépcsője.   Ha valaki a pezsgést szereti, akkor az számos fesztivál közül választhat magának ízlése, igénye szerint: középkori-, népművészeti-, zenei fesztiválok helyszíne nyaranta a város. Ha azonban a csendes utcákon szeret sétálgatni, akkor a hétköznapok valamelyikét kell választania. Bár Segesvár az év minden szakában és a hét minden napján vonzza a turistákat, érdemes olyankor is végigjárni a kockakövekkel kirakott sikátorokat, terecskéket, amikor még senki nem jár azokon. Ez lehet akár egy kora reggeli alkalom, vagy este, amikor a szálláshelyünkről kilépünk, hogy az esti fényben is megtekintsük a várost. Forrás: Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok, 1990