Templomok
Hegyi templom - Segesvár
A segesvári várban, ha az 1642-ben épült fedett falépcsőn a Várhegyre, vagy ahogy még mondják, az Iskolahegyre felkapaszkodunk, a 17. században épült szász iskola mellett kanyarog az út a Várhegy legmagasabb pontjára, ahol Erdély gótikus építészetének egyik remekmívű evangélikus temploma áll. A szászok Bergkirchének, azaz hegyi templomnak nevezik. Az eredetileg külön fallal védett templomot egy 12. századi román stílusú kápolna helyén kezdték építeni 1350-ben, majd 1429-1488 között átépítették. Az építkezés utolsó szakaszának vezetője a felső-ausztriai Jakob Kendlinger mester volt. 1838-ban állították helyre a korábbi földrengés okozta károkat. A templom épületében igen jelentős számú gótikus építészeti elem található: hosszanti kar, csúcsíves boltozat, boltíves ablakok, előkovácsolt kőhomlokzat, a külső falakat tartó gátpillérek, a kapuzat díszes keretezése. A külső részen a karzat dél-keleti oldalán szobrok is láthatók, amelyek egykor egy nagyobb jelenet részei lehettek. Ritka értéküket emeli az a tény, hogy Erdélyben csekély számban maradtak fenn gótikus szobrok. A vártemplom alatt, a falakon kívül van a segesvári evangélikus temető, ahol több neves szász személyiség alussza örök álmát.
Bővebben
Kolostortemplom - Segesvár
Az óratoronytól északra a várfalakon belül található a 13. században épült egykori domonkos kolostortemplom. Egy 1298-as dokumentum szerint VIII. Bonifác pápa bűnbocsánatot hirdetett mindazoknak, akik részt vesznek a templomban tartott miséken. A templomot az évszázadok során többször is átépítették, átalakították. Így például a 15. században nyerte el gótikus formáját. A tetőzetet megemelve a kápolnát háromhajós csarnoktemplommá alakították át. 1508 és 1510 között a kolostor hajótörzsét tartó építészeti elemeket újraépítették. 1676-ban tűz pusztított a várban, ami a templomban is jelentős károkat okozott. Újra kellett fedni a tetőzetet, ismét labra állítani a templomtornyot, és bebútorozni a templombelsőt. 1886-ban, a vármegyeháza építésekor pedig ezeket a toldalékokat részben lebontották. Ma egy monumentális és egyszerű, minden külső díszétől megfosztott templomot láthatunk, amelynek figyelemre méltó a karzat menti, a homlokzati és keleti oldalon nyitott boltíves hosszanti ablakai, a két oldalsó kőlábból kidomborodó főbejárata, valamint az északi falán látható, 1570-ből származó reneszánsz stílusú kőkeretezése. A 17. században készült – Johann West és Jeremias Stranovius mesterek jóvoltából – a festett oltár, akárcsak az orgona. Ezeken kívül még számos műtárgyat őriz a templom: egy 1440-ből származó biblikus és virágmotívumokkal díszített bronz keresztelőmedencét, valamint 39 darab, a 17. századból származó anatóliai szőnyeget, amelyet a szász települések szokása szerint, a város tehetős kereskedői adományoztak.
Bővebben