Angyalcsinálók - elmarad

A néptáncszínházi előadás a 20. század eleji, Tiszazugi faluba Nagyrévre, egy látszólag békés alföldi faluba repíti a nézőt, ahol a mindennapok felszíne alatt sötét titkok lappanganak. A történet egy falusi kis közösség életébe enged betekintést, amelyet a szegénység, a szigorú társadalmi normák és a nők kiszolgáltatottsága ural. Ebben a világban a házasság gyakran nem a szerelemről, hanem a megélhetésről szól, a férfiuralom és a társadalmi elvárások pedig öröklött börtönként nehezednek az asszonyokra. A falu asszonyai egymás között osztják meg a megpróbáltatásaikat: a bántalmazás, a szegénység, a kényszerházasságok és a kilátástalanság az ő sorsuk, amelyből nincs kiút – hacsak nem veszik saját kezükbe életüket. Egy idős bába, Zsuzsa néni, a falu „tudója”, akihez eddig főként gyerekek világra hozatala, titkos abortuszok és egyéb női bajok miatt fordultak, egy új lehetőséget kínál az asszonyoknak: az arzént. A méreg, észrevétlenül hat, gond nélkül eltüntethet zsarnok férjeket, nemkívánt csecsemőket, nyomorba taszító családfőket. Az asszonyok először bizonytalanok, de a hallgatólagos szövetség egyre szorosabbá válik, és egyesével kezdenek eltűnni a faluból a férfiak. A nők, akik eddig egymás vállán sírták ki bánatukat, most összekacsintva adják tovább a receptet: egy kis kanálka a levesbe, egy csipetnyi a borba – és a szabadság máris közelebb kerül. 

A történet a néptánc szimbolikáján keresztül bontakozik ki, ahol a lakodalmi forgatagok, a falusi mindennapokat bemutató munkadalok és az örömtáncok fokozatosan válnak egyre nyomasztóbbá. A férfiak és nők közötti táncjelenetekben először a paraszti világ szépsége és ereje jelenik meg: a csárdások lendülete, a páros forgásokban megbúvó szenvedély és a közösségi ünnepek pezsgése. Ahogy azonban a történet sötétebb vizekre evez, úgy változik a mozdulatok jelentése is. A nők tánca szaggatottabbá, nyugtalanabbá válik, mintha a bűntudat, a félelem és az elkerülhetetlen végzet mozgásba merevedne.

 A méreg hatására először csak pár özvegy marad hátra, majd egyre többen lesznek. A faluban suttogások indulnak, de senki nem meri kimondani, mi is történik valójában. Az asszonyok pedig, akik egykor áldozatok voltak, most cinkosok lesznek egy közös titokban, amelyet mindenki ismer, mégis mindenki tagad. Ám a titok nem maradhat örökké rejtve. Egy orvos jelenléte megzavarja a nők nyugodt ármánykodásait, a falu addigi csendjét felváltja a kihallgatások zaja, a hatóság emberei ellepik a települést, és a nők közötti szövetség egy pillanat alatt széthullik. Akik eddig egymást segítették, most egymás ellen vallanak, a bűnösség terhe pedig egyre súlyosabb lesz. A falusi közösség, amely eddig összetartott, most megosztottá válik: ki az igazi bűnös? Az asszonyok, akik öltek? Vagy a férfiak, akik miatt az ölés kényszerré vált? 

A darab fináléjában a börtön és a halál árnyékában álló asszonyok utoljára táncolják el saját történetüket, mintha egyszerre gyászolnák mindazt, amit elveszítettek, és mindazt, amit soha nem kaphattak meg. A tánc itt már nem az öröm, hanem a kétségbeesés és a sorssal való végső szembenézés mozdulatait hordozza. A zenei aláfestés a népdalok archaikus világából merít, ám eltorzított, sötét harmóniákkal egészül ki, amelyek mintha a múlt és a bűntudat szellemeit idéznék meg. 

„Angyalcsinálók” – egy megrendítő, táncba és zenébe szőtt igaz történet elnyomott nőkről, titkokról, a bűnről, amely nem csupán egyéni, hanem közösségi, és a kimondatlan kérdésről: valóban ők voltak-e az igazi bűnösök? A néző nem csupán egy bűnügyi történet tanúja lesz, hanem egy mély társadalmi dráma részese is, amely felkavaróan és kikerülhetetlenül szól a női- és férfisorsok tragédiájáról, a kilátástalanságról és azokról a határokról, amelyeket az ember joggal vagy jogtalanul átlép, ha már nincs más választása.