Élő kézművesség Maros megyében – látogatás hagyományteremtő kézműveseknél

Ha Maros megyére gondolsz, talán festői, csendes falvak, macskaköves kisvárosok és régi történetek jutnak eszedbe. Lehet, hogy először Segesvár, a középkori kastélyok, az erődtemplomok vagy a hegyekből áradó tiszta levegő képe villan fel. És igen, mindez hozzátartozik a megye varázsához – de Maros megye ennél sokkal több: nem csupán egy szép úti cél, hanem egy életforma is.

Itt, a mesébe illő tájak mögött egy egyszerű, hiteles világ él tovább, ahol a hagyományok nem csupán emlékek, hanem a mindennapok részei. Olyan emberek élnek itt, akik szenvedéllyel dolgoznak, tisztelik a természetet, a régi ritmusokat, és az ősöktől örökölt értékeket. A sajtkészítés ma is ugyanolyan gondossággal zajlik, mint régen, a méhészkedés türelemmel és szeretettel történik, a fa a mesterek keze alatt kel életre, és a népdalok egyetlen ünnepről sem hiányozhatnak.

Azonban mindezek a hagyományok mit sem érnének azok nélkül, akik életben tartják őket. Ők a kézművesek, művészek, gazdák és alkotók, akik szívüket-lelküket beleadják munkájukba – és akik megérdemlik, hogy megismerjük őket. Íme néhány közülük: mindannyian saját történettel, mesterséggel és azzal a hivatással bírnak, hogy továbbvigyék azt, amit mások már rég elfeledtek.

Bonyha (Bahnea), Nagykend (Chendu) és Kund (Cund) vidéke szorosan összefonódik a természettel, a tiszta forrásból származó élelmiszerekkel és az egyszerű, mégis lényeges kézműves tevékenységekkel.

Kundon a sajtkészítés ma is a nagyszülők hagyományos módszerei szerint zajlik: helyi alapanyagokból, gondosan, a régi ízek iránti tisztelettel. Varga István büszkén vezeti Maros megye egyik legkülönlegesebb sajtműhelyét, ahol 35 román tarkatehén tejéből 13-féle, eredeti ízesítésű érlelt sajtot készítenek.

Bonyhán, egy nyugodt falusi táj szívében, a Ha Nim Bee márka mögött álló család művészi szintre emelte a méhészkedést. Szenvedéllyel és mély tisztelettel gondozzák a méheket, megőrizve a természet kényes egyensúlyát. A termelt méz 100%-ban természetes, kizárólag helyi forrásból származik, tükrözve a minőség, fenntarthatóság és hagyomány iránti elköteleződésüket.

Nagykenden (Chendu) Nagy Margit népművész teljes odaadással és gondossággal viszi tovább a hagyományos csuhéfeldolgozás művészetét, amit a településen más kézművesek is alkalmaznak. Az általa készített gyengéden megformált virágok természetes növényi főzetekkel festett csuhéból készülnek – ettől minden egyes alkotás hitelesebb és természetközelibb lesz.

 

A Maros megye határán fekvő Szászkézd (Saschiz) településen még ma is él a fazekasság hagyománya. A helyi kézművesek kézzel formáznak agyagedényeket, tányérokat, dísztárgyakat, majd sajátos, a tájra jellemző motívumokkal díszítik őket. Bár ez a mesterség ma már ritkaságnak számít, itt továbbra is élő valóság.

Alsóbölkényben (Beica de Jos) Mihai Grama tartja életben a „barcu” hagyományát – vagyis a vadmézek természetes gyűjtését. Elismert szakemberként őrzi a kárpáti méhfajtát és annak eredeti élőhelyeit.
 Erdőszentmihályon (Sânmihaiu de Pădure) Bucin Crișan Mária népdalénekes és költő több mint 200 népi verset írt, emellett hagyományos szövés- és főzőtanfolyamokat tart. Aktívan részt vesz a helyi kulturális örökség továbbadásában.

A Mezőcsáváshoz (Ceuașu de Câmpie) tartozó Mezőfele (Câmpenița) Graur Rozália gyékényszövőként dolgozik. Ez a tevékenység nagy türelmet, kézügyességet és a természet iránti mély tiszteletet igényel. Munkái egyszerre praktikusak és esztétikusak – egyszerűségükben rejlik valódi értékük.
 Mezőcekeden (Valea Largă) Francisc Vasile Rîza a székelyföldi hangszeres zene hagyományát ápolja. A helyi népi zenekar prímása, akit a régió egyik legkiválóbb hegedűsének tartanak.

A gondosan érlelt kundi sajtoktól a tiszta forrásból származó bonyhai mézig, a Gálfalván (Gălești) és Küküllőszéplakon (Suplac) készült szőtt textíliáktól a szászkézdi kerámiáig és a libánfalvi kézműves faalkotásokig – minden mesterség és helyi termék a gyökerekről, szenvedélyről és folytonosságról mesél.
 Ezek az emberek és történeteik azt mutatják, hogy Maros megyében a hagyományokat nemcsak őrzik, hanem természetesen, büszkén és őszinte elhivatottsággal élik meg – továbbadva egy hiteles és értékes örökség üzenetét.