A téli ünnepkörhöz fűződő hagyományok és szokások Erdélyben

Romániában, és főleg Erdélyben, ahol több nemzetiség él együtt még mindig sok hagyományt és szokást őriznek, a tél ebből a szempontból pedig egy nagyon gazdag évszak.

A téli ünnepkör egy, az adventtel, illetve – a románok körében – a karácsonyi böjttel kezdődő és a vízkereszttel lezáruló, számos ünneppel tarkított időszak, fénypontja pedig a karácsony. Az ünnepeket és a hozzuk fűződő szokásokat, hagyományokat az idősebbek még napjainkban is számon tartják. Habár a  legtöbb tradicíó már csak az emlékekben él, néhányuk még mindig igen közkedvelt Maros megyében. Ilyen például: a románok karácsonyi böjtje, a magyarok és szászok által ünnepelt advent, az ünnepi ételek készítésének hagyománya, az ajándékozás Szent Miklós napján és karácsonykor, a disznóvágás, a karácsonyfa díszítése, a rokonok látogatása vagy vízkeresztkor a házszentelés.

 

Az orotodox és görög katolikus hívők körében a karácsonyt egy –  november 15-én kezdődő, és a szentestéig tartó –  böjt előzi meg. A magyarok „karácsony szombatján”, vagyis december 24-én tartanak néhol egynapos böjtöt. Az advent minden évben a András-nap utáni első vasárnapon kezdődik, és – akár az ortodox, illetve a görög-katolikus böjt –, karácsony estéjén ér véget, mindkettő az ünnepre való készülődés és a befele fordulás időszaka.

 

Az erdélyi falvakban a disznóvágás még manapság is az egyik igen fontos és kedvelt eseménye a téli ünnepkörnek.

A román hagyományok szerint, a karácsonyi disznóvágást a „disznó Ignácá”-nak (Ignatul porcului) is nevezik, ugyanis az a szokás, hogy a disznóvágás december 20-án, Szent Ignác napján zajlik. Ennek a hagyománynak pogánykori gyökerei vannak, Ignác jelentése ugyanis „tűz”, így a disznóvágás a halál és ujjászületés rituáléja, és sok babona övezi.

 

A magyarlakta falvakban, hagyományos módon a disznót András-nap után, az első és második adventi hétben vágták le egy egész napos esemény keretén belül, ahol a háziakat segítő rokonok, szomszédok társaságában a nap vidáman, evéssel-ivással telt, és sokszor zenével zárult.

A cigány lakosság körében is népszerű a disznóvágás, de ez nem egy hagyományok által előírt napon történik, hanem valamikor karácsony előtt, mert az ünnepi asztalaikra kerülő ételek alapját náluk is a disznóhús képezi.

 

Napjainkban a karácsony legfontosabb szimbóluma a karácsonyfa, és a boltok díszeként vagy az online felületeken – nyugati modell szerint – már december elején megjelenik. Díszítése az egyik legkedveltebb szokássá alakult úgy városon mint falun. Erdély területén való megjelenése nem nagyon régi, a XIX század előtt ugyanis csak egy dióval, almával, házi édességekkel és gyertyával díszített fenyőág kötegből állt a „karácsonyfa”, ami az ünnepi asztal fölé volt lógatva a tiszta szobában. A szász lakossag házaiban a feldíszített ágak egy piramis alakú lécszerkezethez voltak rögzíve. Napjainkban a díszeket az üzletből vásárolják, egyre bonyolultabbak és csillogóbbak.

 

Miután elkészültek a finom falatok, kalácsok, bejglik, tiszta a ház, a karácsonyfa fel van díszítve, a vallásos családok részt vesznek a karácsonyi misén vagy istentiszteleten. Ezután a családok összegyűlnek a karácsonyfa körül, elfogyasztják közösen a vacsorát és kibontják – a magyarok esetében – az angyal, a román családoknál a Karácsony apó (Moș Crăciun) által hozott ajándékokat. A Maros megyei román falvakban még mindig szokás karácsonykor a kolindálás, emellett, igaz ma már ritkábban, de a „csillaghordozás”, vagy a „turca”-játék is előfordul.

 

A magyarok körében a kántálás mellett még a betlehemezés hagyománya fűződik a szentestéhez.

Maros megyében, a cigányoknál is szokás volt helyenként, hogy kolindálni jártak csoportosan a házakhoz, ahol vallásos témájú énekeket adtak elő, a gazdától pedig kalácsot, diót, almát vagy pénzt kaptak.

A szász közösségben a hagyomány szerint, karácsony estéjén a templomban együtt énekelnek a hívek, az énekes csoportok kereszt alakú, termőágakkal és viaszgyertyákkal díszített koronákat tartanak a kezükben. Egy másik szokás a templom körüli tábortűzek gyújtása vagy égő fáklyák lengetése a templomtoronyból, miközben karácsonyi énekek hangzanak el.

 

A téli ünnepkör vízkeresztkor bezárul, de azt még egy fontos ünnep előzi meg, a szilveszter, amihez a román lakosok körében több szokás társul: a plugusor, a szorkova (feldíszített fa amivel a gyerekek az új évet köszöntik), a maszkások, vagy a kapuk költöztetésének a szokása.

 

A téli ünnepek, spirituális tartalmukon kívül e monoton évszak színes foltját jelentik, vidámságuknak, dinamikájuknak köszönhetően még mindig sikerül összehozniuk az erdélyi családokat és a közösségeket.