A pasa fehér elefántja - Segesvár
Nemcsak Maros megye, hanem Erdély egyik leghíresebb települése Segesvár, korabeli szász épületeinek, tornyainak, templomainak, de legfőképp várának köszönhetően, amely tágabb térségünk egyik leglátványosabb és legjobb állapotban megőrzött középkori építménye. Feltételezések szerint itt született Vlad Țepeș havasalföldi fejedelem, ismertebb nevén Drakula herceg. Az elmúlt évszázadok során számos mítosz, legenda szövődött a város és épületei köré – ezek közül az egyik a török időkből származik.
A népemlékezet szerint a török hódoltság idején egy pasa hadsereggel nyomult Segesvár felé, hogy bevegye a várost. A város lakói azonban résen voltak: a hagyomány úgy tartja, a várból, mintegy ezer méterről észrevették a fehér elefánt hátán pöffeszkedő vezért, és ilyen hatalmas távolságból lelőtték. Azon a helyen, ahol az elefánt és a pasa halálát lelte, katonái azonnal el is temették, majd elmenekültek.
A középkorban használatos szakállas puska minden bizonnyal nem hordott ezer méterre, így a történet valóságtartalma kétséges. Az viszont igaz, hogy a főként szászok által lakott Segesvárt történelme során többször is megtámadták, bevették, feldúlták, épületeit megrongálták. Pusztíthatott itt török, kuruc, zsoldos katona, tűzvész vagy pestis, Segesvár mégis fennmaradt.
Az 1544-ben protestáns hitre tért városban fejeztek le lázongó székelyeket, várfalait Vitéz Mihály, Giorgio Basta, Székely Mózes és Kemény János fejedelem csapatai is ostromolták, a legnagyobb pusztítást mégis Pekry Lőrinc kurucai okozták 1706-ban: az eredeti tizennégy bástyából (toronyból) ötöt leromboltak. A maradék kilenc torony ma is áll, s a csodás régi épületek egy része is épségben átvészelte a vérzivataros századokat.
A történelmi várba felérve a látogató arra eszmél, hogy a falakon belül minden épület és utcarész muzeális értéket képvisel. A legimpozánsabb látványosság a 14. századi építésű, 64 méter magas Óratorony, de ugyanilyen fontos állomás a hegyi templom, illetve a hozzá vezető, 175 fokból álló fedett lépcső, amelyet diáklépcsőnek neveznek. Ha hosszabb időt töltünk a várban, végigcsodálhatjuk a kilenc épen maradt tornyot: az említett Óratornyon kívül a kovácsok, kötélverők, mészárosok, szűcsök, szabók, csizmadiák, ónművesek és tímárok tornyait.
A középkori kis utcákat igényesen felújították, hiszen a várfalak által övezett szász házak között tett séta egyedülálló élmény Segesváron. A mellékutcák egyik legszebb épülete a 17. századi építésű szarvasos ház, amely talán a leginkább megőrizte eredeti formáját.
A város határában 1900-ban meglepő leleteket találtak a régészek: egy hatalmas állat csontvázára bukkantak, amelyről egy darabig azt hitték, hogy a lelőtt pasa elefántja lehetett, és a mítosz mégis igaz. Ám hamar kiderült, hogy az állat, amelynek csontjait kiásták, a sztyeppei bölény őse.
Az ellenség távolról történő lelövése pedig egy másik, nagyon is valós történetből lehet ismerős: 1849. július 31-én a Segesvár és Fehéregyháza közötti síkon zajlott csata során Szkarjatyin orosz tábornokot valóban messziről találta el egy ágyúgolyó. A lelőtt tábornoknak emlékművet is állítottak a közeli Fehéregyházán, ott, ahol a költő Petőfi Sándort is utoljára látták. Petőfi emlékét a segesvári várban is szobor őrzi.
A népemlékezet szerint a török hódoltság idején egy pasa hadsereggel nyomult Segesvár felé, hogy bevegye a várost. A város lakói azonban résen voltak: a hagyomány úgy tartja, a várból, mintegy ezer méterről észrevették a fehér elefánt hátán pöffeszkedő vezért, és ilyen hatalmas távolságból lelőtték. Azon a helyen, ahol az elefánt és a pasa halálát lelte, katonái azonnal el is temették, majd elmenekültek.
A középkorban használatos szakállas puska minden bizonnyal nem hordott ezer méterre, így a történet valóságtartalma kétséges. Az viszont igaz, hogy a főként szászok által lakott Segesvárt történelme során többször is megtámadták, bevették, feldúlták, épületeit megrongálták. Pusztíthatott itt török, kuruc, zsoldos katona, tűzvész vagy pestis, Segesvár mégis fennmaradt.
Az 1544-ben protestáns hitre tért városban fejeztek le lázongó székelyeket, várfalait Vitéz Mihály, Giorgio Basta, Székely Mózes és Kemény János fejedelem csapatai is ostromolták, a legnagyobb pusztítást mégis Pekry Lőrinc kurucai okozták 1706-ban: az eredeti tizennégy bástyából (toronyból) ötöt leromboltak. A maradék kilenc torony ma is áll, s a csodás régi épületek egy része is épségben átvészelte a vérzivataros századokat.
A történelmi várba felérve a látogató arra eszmél, hogy a falakon belül minden épület és utcarész muzeális értéket képvisel. A legimpozánsabb látványosság a 14. századi építésű, 64 méter magas Óratorony, de ugyanilyen fontos állomás a hegyi templom, illetve a hozzá vezető, 175 fokból álló fedett lépcső, amelyet diáklépcsőnek neveznek. Ha hosszabb időt töltünk a várban, végigcsodálhatjuk a kilenc épen maradt tornyot: az említett Óratornyon kívül a kovácsok, kötélverők, mészárosok, szűcsök, szabók, csizmadiák, ónművesek és tímárok tornyait.
A középkori kis utcákat igényesen felújították, hiszen a várfalak által övezett szász házak között tett séta egyedülálló élmény Segesváron. A mellékutcák egyik legszebb épülete a 17. századi építésű szarvasos ház, amely talán a leginkább megőrizte eredeti formáját.
A város határában 1900-ban meglepő leleteket találtak a régészek: egy hatalmas állat csontvázára bukkantak, amelyről egy darabig azt hitték, hogy a lelőtt pasa elefántja lehetett, és a mítosz mégis igaz. Ám hamar kiderült, hogy az állat, amelynek csontjait kiásták, a sztyeppei bölény őse.
Az ellenség távolról történő lelövése pedig egy másik, nagyon is valós történetből lehet ismerős: 1849. július 31-én a Segesvár és Fehéregyháza közötti síkon zajlott csata során Szkarjatyin orosz tábornokot valóban messziről találta el egy ágyúgolyó. A lelőtt tábornoknak emlékművet is állítottak a közeli Fehéregyházán, ott, ahol a költő Petőfi Sándort is utoljára látták. Petőfi emlékét a segesvári várban is szobor őrzi.
