Isten tava - Mezőség
A Mezőség legszebb és legrejtélyesebb tava Mezőbánd, Mezőmadaras és Mezősámsond között, egy dombtetőn díszeleg. A tó egyik érdekes jellemzője, hogy nem táplálja forrás vagy patak, és lefolyása sincs. Azért hívják Isten tavának, mert eredetmondája szerint Isten büntetésének eredményeképpen jött létre.
A néphit úgy tartja, a régi időkben gonosz emberek éltek ezen a vidéken, folyton viszálykodtak egymással. A Jóistent elszomorította az emberek komiszsága, ezért különféle jelekkel próbálta jó útra téríteni őket. Kisebb figyelmeztetések után végül egy óriási vihart bocsátott a vidékre – a lakók is észrevették, hogy ez nem egyszerű vihar, hiszen egy súlyos, fekete tömeg csapódott az egyik dombnak, és úgy levágta a tetejét, ahogy a kenyér sarkát szokás leszelni.
Ebből már értettek a közelben lakók, és soha többé nem viszálykodtak egymással. A dombtetőn pedig – a becsapódás következtében – létrejött egy furcsa tó. Könnycsepp alakja miatt sokan Isten könnyének tartják, amelyet az emberi gonoszság miatt érzett szomorúságában hullatott.
Egy tudományos elmélet szerint valójában meteoritok csapódhattak a domboldalba, s az így keletkezett kráterben jött létre az Isten tava. Orbán Balázs azt írja róla, hogy „1852-ben sept. 4-én délutáni 5 és 6 óra között felhőtlen derült égnél egy iszonyú menydörgés hallatszott, mit szakadozott csattanások követtek, s a feketei biró (a bándi Vaszilui Tyifor), ki éppen a tavon csónakkal halászott, egy nagy tüzes tömeget látott a tóba oly rohamos sebességgel zuhanni, hogy annak vize ölnyire felcsapott, sőt az egész tó felülete hullámzásba jött; ugyanekkor a tó körül is több ily tüzes tömeg hullott le.” Minden bizonnyal egy meteorit becsapódását olvashatjuk ki e leírásból, amit az is bizonyít, hogy a helybélieknek mintegy hatvan követ sikerült összegyűjteniük.
A néphagyomány a továbbiakban azt említi, hogy a tó vize néha nagy hullámokat vet, s a hiedelem szerint ilyenkor a közelben valaki rosszat tesz, és felbőszíti a Jóistent. Egy másik monda szerint a tó egy öreg gazdát ökröstől, szekerestől elnyelt, mert káromkodott a tó partján, amiért az ökrei nem akartak inni a zavaros vízből.
Ha megszemlélnénk az Isten tavát, Mezőbánd és Gerebenes között, Drekulyatelepnél kell letérnünk a műútról, ahonnan egy földút vezet tovább, a magaslatra. A dombra kiérve az elénk terülő látvány festői: a tó vize egyenletes, környezete lenyűgöző.
Rosszat tenni vagy beszélni – a keletkezés körülményeit ismerve – nem ajánlatos a tó közelében, ám elgyönyörködhetünk azon, hogy a Mindenható haragjában is milyen csodálatos alkotásokat hoz létre.
A néphit úgy tartja, a régi időkben gonosz emberek éltek ezen a vidéken, folyton viszálykodtak egymással. A Jóistent elszomorította az emberek komiszsága, ezért különféle jelekkel próbálta jó útra téríteni őket. Kisebb figyelmeztetések után végül egy óriási vihart bocsátott a vidékre – a lakók is észrevették, hogy ez nem egyszerű vihar, hiszen egy súlyos, fekete tömeg csapódott az egyik dombnak, és úgy levágta a tetejét, ahogy a kenyér sarkát szokás leszelni.
Ebből már értettek a közelben lakók, és soha többé nem viszálykodtak egymással. A dombtetőn pedig – a becsapódás következtében – létrejött egy furcsa tó. Könnycsepp alakja miatt sokan Isten könnyének tartják, amelyet az emberi gonoszság miatt érzett szomorúságában hullatott.
Egy tudományos elmélet szerint valójában meteoritok csapódhattak a domboldalba, s az így keletkezett kráterben jött létre az Isten tava. Orbán Balázs azt írja róla, hogy „1852-ben sept. 4-én délutáni 5 és 6 óra között felhőtlen derült égnél egy iszonyú menydörgés hallatszott, mit szakadozott csattanások követtek, s a feketei biró (a bándi Vaszilui Tyifor), ki éppen a tavon csónakkal halászott, egy nagy tüzes tömeget látott a tóba oly rohamos sebességgel zuhanni, hogy annak vize ölnyire felcsapott, sőt az egész tó felülete hullámzásba jött; ugyanekkor a tó körül is több ily tüzes tömeg hullott le.” Minden bizonnyal egy meteorit becsapódását olvashatjuk ki e leírásból, amit az is bizonyít, hogy a helybélieknek mintegy hatvan követ sikerült összegyűjteniük.
A néphagyomány a továbbiakban azt említi, hogy a tó vize néha nagy hullámokat vet, s a hiedelem szerint ilyenkor a közelben valaki rosszat tesz, és felbőszíti a Jóistent. Egy másik monda szerint a tó egy öreg gazdát ökröstől, szekerestől elnyelt, mert káromkodott a tó partján, amiért az ökrei nem akartak inni a zavaros vízből.
Ha megszemlélnénk az Isten tavát, Mezőbánd és Gerebenes között, Drekulyatelepnél kell letérnünk a műútról, ahonnan egy földút vezet tovább, a magaslatra. A dombra kiérve az elénk terülő látvány festői: a tó vize egyenletes, környezete lenyűgöző.
Rosszat tenni vagy beszélni – a keletkezés körülményeit ismerve – nem ajánlatos a tó közelében, ám elgyönyörködhetünk azon, hogy a Mindenható haragjában is milyen csodálatos alkotásokat hoz létre.
