A Pogányvár kincsőrző tündérei - Mezőbánd
A Pogányvár nevű domb Mezőbánd és Mezősámsond között magaslik, s noha ma szántóföldként használják, a helyről időtlen idők óta azt tartják, hogy egy titkos pincéjében mesés kincs rejtőzik. Valaha ugyanis vár állt ezen a helyen: Sámsond vára, innen származik a kis település neve is.
A néphagyomány azt tartja, hogy nagyon régen a vár lakói az ősi vallás szerint itt a Hadúrnak áldoztak. A vár kincseit az erőd alatt, egy titkos pincében helyezték biztonságba. Ám a régi emberek azt is tudni vélték, hogy azokat két tündér őrzi, s hiába próbál bárki a nyomukra akadni, mert csakis akkor járhat szerencsével, amikor a tündérek egy rövid időre elhagyják az üreget, hogy a közeli Bándi-tóban fürödjenek. Sok-sok szerencsavadász próbálkozott már a kincsek megszerzésével.
Egy pásztorlegény épp a pince bejárata mellett legeltette nyáját, amikor a tündérek felügyelet nélkül hagyták a kincseket, és sikerült bejutnia a vasajtóval lezárt üregbe. A legény kétszer is megtömte a subáját arannyal és drágakővel, de kapzsisága harmadszor is visszavezette – ha nem teszi, talán az ükunokája is úri módon élhetett volna. A tündérek közben visszatértek a pincébe, majd becsapódott mögöttük az ajtó. A pásztor hét évig élt fogságban, étlen-szomjan, amíg az ajtó ismét kinyílt. Amint hirtelen kiszabadult a vaksötétből, a hatalmas fényben elveszítette szeme világát. Koldusként élte le az életét, így bűnhődött mohóságáért. Ez viszont nem tántorította el a későbbi kincsvadászokat a domboldal kutatásától – szerencsére, mert így találtak itt avar-kori leleteket, de bronz- és római kori régészeti anyagok is kerültek elő a földből.
A településbe több kis falu is beolvadt a 16-17. század során, többek közt Székelygerebenes, Adósfalva, Súgófalva, Kistelek, Egerháza, Csükmöd és Rózsásfalva – utóbbi területén egy római telep maradványait fedezték fel, és pénzérmék is előkerültek a földből, még ha nem is a tündérek kincsei közül.
Mezőbánd fontos közlekedési csomópont, hiszen a község központján haladnak át azok a megyei utak, amelyeken Radnótot, illetve Nagysármást érintve Kolozsvárra lehet eljutni. Itt született Agyagási Károly orvos, költő, műfordító, Siklódy Tibor magyar tájképfestő és Mátéfi Eszter kézilabdázó. A település határában az említett középkori váron kívül régen különleges udvarházak is álltak, de ezek már nem láthatók, ugyanis a falu legnagyobb része 1857-ben leégett.
Ha turistaként járjuk be Mezőbándot és környékét, a Pogányvár feltételezett helyén jusson eszünkbe a szerecsétlen pásztor esete és történetének tanulsága: egy falat kenyér többet ér egy zsák aranynál. Ha útközben megéheznénk, szerencsére egy falat kenyeret a kedves bándi vendéglátóktól is kérhetünk.
A néphagyomány azt tartja, hogy nagyon régen a vár lakói az ősi vallás szerint itt a Hadúrnak áldoztak. A vár kincseit az erőd alatt, egy titkos pincében helyezték biztonságba. Ám a régi emberek azt is tudni vélték, hogy azokat két tündér őrzi, s hiába próbál bárki a nyomukra akadni, mert csakis akkor járhat szerencsével, amikor a tündérek egy rövid időre elhagyják az üreget, hogy a közeli Bándi-tóban fürödjenek. Sok-sok szerencsavadász próbálkozott már a kincsek megszerzésével.
Egy pásztorlegény épp a pince bejárata mellett legeltette nyáját, amikor a tündérek felügyelet nélkül hagyták a kincseket, és sikerült bejutnia a vasajtóval lezárt üregbe. A legény kétszer is megtömte a subáját arannyal és drágakővel, de kapzsisága harmadszor is visszavezette – ha nem teszi, talán az ükunokája is úri módon élhetett volna. A tündérek közben visszatértek a pincébe, majd becsapódott mögöttük az ajtó. A pásztor hét évig élt fogságban, étlen-szomjan, amíg az ajtó ismét kinyílt. Amint hirtelen kiszabadult a vaksötétből, a hatalmas fényben elveszítette szeme világát. Koldusként élte le az életét, így bűnhődött mohóságáért. Ez viszont nem tántorította el a későbbi kincsvadászokat a domboldal kutatásától – szerencsére, mert így találtak itt avar-kori leleteket, de bronz- és római kori régészeti anyagok is kerültek elő a földből.
A településbe több kis falu is beolvadt a 16-17. század során, többek közt Székelygerebenes, Adósfalva, Súgófalva, Kistelek, Egerháza, Csükmöd és Rózsásfalva – utóbbi területén egy római telep maradványait fedezték fel, és pénzérmék is előkerültek a földből, még ha nem is a tündérek kincsei közül.
Mezőbánd fontos közlekedési csomópont, hiszen a község központján haladnak át azok a megyei utak, amelyeken Radnótot, illetve Nagysármást érintve Kolozsvárra lehet eljutni. Itt született Agyagási Károly orvos, költő, műfordító, Siklódy Tibor magyar tájképfestő és Mátéfi Eszter kézilabdázó. A település határában az említett középkori váron kívül régen különleges udvarházak is álltak, de ezek már nem láthatók, ugyanis a falu legnagyobb része 1857-ben leégett.
Ha turistaként járjuk be Mezőbándot és környékét, a Pogányvár feltételezett helyén jusson eszünkbe a szerecsétlen pásztor esete és történetének tanulsága: egy falat kenyér többet ér egy zsák aranynál. Ha útközben megéheznénk, szerencsére egy falat kenyeret a kedves bándi vendéglátóktól is kérhetünk.
