Kastélyok, várak, építészeti különlegességek
Rhédey Kastély - Erdőszentgyörgy
Bözödújfalusi emlékkiállítás Bözödújfalu egykor Erdőszentgyörgytől 6 kilométerre terült el. De ma már a a település nem létezik, ugyanis a diktatúra falurombolási tervének esett áldozatául. A faluból a lakosságot kiköltöztették, házaikat lebontatták és utcáit, udvarait, kertjeit vízzel öntötték el. Az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyban berendezett kiállítás ennek a falunak őrzi az emlékét. A kiállításnak helyet adó szobában 5 percnyi időnk van elolvasni a település történetét és megtekinteni a kiállított tárgyakat, amelyek az egykori falu lakóitól származnak. Az 5 perc eltelte után a fények kihúnynak és a fényjátékoknak köszönhetően egy teljes nap játszódik le a szemünk előtt. A terem közepén áll Bözödújfalu makettje, amely azért fehér színű, mert egy, ma már eltűnt település emlékét idézi. A makett fölött a tó negatívja látható. A szoba egyik falán hat egyforma kopjafát helyeztek el, amely a falu hat vallási felekezetét jelképezi, mindegyikre az adott vallás üdvözlési mondatát vésték fel. Datu Victor festőművész állandó tárlata A Rhédey kastélyban található állandó galéria Datu Victor világába repít, aki 84 évesen is a romániai kubizmus híve és Maros megye egyik legeredetibb festője. Datu Victor 1932. június 13-án született Erdőszentgyörgyön és napjainkban is aktív, hiteles művész, aki helyi és országos kiállításokon gyakran szerepel alkotásaival. Munkáiban felismerhető az új és a régi formaelemek közötti ellentét, az újdonságkeresés nyugtalansága társul a hagyományos, megnyugtató formákkal. Alapos mesterségbeli tudás és az új eljárások iránti érdeklődés egyaránt jellemzi festészetét.
Bővebben
Barabássy-kúria - Héderfája
Héderfája legtekintélyesebb lakója kétségtelenül Barabássy Lénárd, Erdély és a szászok alispánja volt. 1508-ban építtette fel héderfái kastélyát, amely egyes történészek szerint az első reneszánsz épület volt Erdélyben. 1686-ban a Barabássy-kúria az iktári Bethlen család birtokába került, akik 1745-ben barokk stílusban felújították, kibővítették, majd 1803-ban terrakotta kályhákkal és a kertben faragott szökőkúttal korszerűsítették.
Bővebben
Dániel-kastély - Vámosgálfalva
Egyes történelmi források szerint a 19. századi neoklasszicista kastély tulajdonosa, Mihály Dániel, a szamosújvári örmény Dániel család leszármazottja volt, aki valószínűleg vásárlás útján szerezte meg a kastélyt és a birtokot. 1949-ben, amikor az ingatlant államosították, Mihály Dániel fia a második tulajdonos volt.
Bővebben
Simén-kúria - Kelementelke
A kúria a Kis-Küküllő folyóra néző dombra épült, és ez a hely lehetővé tette a boltíves pincék építését. A kúria prominens vendégei között említik Petőfi Sándor költőt és Jókai Mór írót.
Bővebben
Bethlen-kastély - Bonyha
A kastélyt Bethlen Farkas építtette 1545-ben, majd 1679 és 1719 között átalakították. Ekkor az épületet kőfallal, nyolcszögletű bástyatoronnyal és a négy sarkán kaputoronnyal erősítették meg. Szállodát és rendezvényközpontot készülnek kialakítani az épületben.
Bővebben
Székely kálvária - Székelyvécke
A Marosvásárhelytől 28 kilométerre délkeletre, egy hosszú völgykatlanban fekvő falu a Kis- és a Nagy-Küküllő vízgyűjtő területének vízválasztóján, a Vécke- és a Zsákod-patakok forrásvidékén található. Vécke újabb római katolikus temploma 1790–1792 között épült Kisboldogasszony tiszteletére, a korábbi templom a mai temető helyén állt. Az egyházközség visszaszerezte és rendbe tette az államosított felekezeti iskola épületét, és ezt 1998 óta a Kolping családszervezet központja. Figyelmet érdemel az az egyházközségi kezdeményezés is, amelynek keretében a fiatalok eljárnak az egyedül maradt időseknek segíteni, például fát vágni, takarítani, főzni, bevásárolni. A templombúcsú (szeptember 8. Kisasszony napja) a legjelentősebb helyi ünnep, s erre általában a faluból elszármazottak is hazajönnek. Az úrnapi körmenetet a helyiek a négy szabadtéri oltárról „kalyibás búcsúnak” nevezik. A település határában 2014-ben készült el a Székely Golgota és 2015-ben szentelték fel az Isteni irgalmasság kápolnáját.
Bővebben
Ferences kolostor - Mikháza
Nyárádköszvényes és Deményháza között, a Nyárád bal partján fekszik a minorita kolostoráról és műemlék templomáról nevezetes Mikháza. A Szent Ferenc-rendi szerzetesek a 17. században, a protestáns fejedelmek idején telepedtek meg. Az Erdélyi Katolikus Státus 1630-ban a bosnyák provinciától kért kisegítő papokat, ezt követően érkezett a nyárádköszvényesi plébániára négy szerzetes. Tevékenységük eredményeként a környező falvak megmaradtak (visszatértek) a katolikus hitben. A ferencesek egyik fő támogatója a behívásukat is kezdeményező Toldalagi Mihály marosszéki főkapitány volt, aki 1635-ben számukra házat és telket vásárolt Mikházán. A Köszvényesről átköltözött szerzetesek kőkápolnát és melléje fából kolostort építettek. Ebben a munkában nagy segítségükre volt Domokos Kázmér szerzetestársuk, későbbi püspök, aki a magyarul nem beszélő atyák és a nép között a közvetítést vállalta. A zárda életében új korszakot jelentett Kájoni János házfőnökké való kinevezése. 1666-ban lebontatta az első kolostort, s helyére elkezdte építeni a ma is álló, emeletes kőépületet. Ugyanakkor a kápolnát templommá bővítette. Távozása után (1669) az általa megkezdett munkát utódai fejezték be. A kolostor könyvtára a csíksomlyói után az erdélyi ferencesek második legjelentősebb gyűjteménye volt. A szerzetesek a vallásos nevelés mellett a lakosságot egészségügyi, jogi és gazdálkodási tanácsokkal segítették, iskolát működtettek, éppen ezért számos világi mű is fellelhető volt a könyvtárban. A gyűjteményt – mintegy 2000 kötetet – ma a Teleki-Bolyai könyvtárban őrzik. A szerzetes rendek feloszlatását követően az épületben elmegyógyintézetet rendeztek be, amely ma is működik még.
Bővebben
A Maros megyei székely kapuk
Maros megye székelyföldi részén nagyméretű, faragott, illetve festett fakapuk láthatók – ezek az itt élő magyarság fontos kulturális örökségét képezik. A legrégebbi székelykapu Mikházán épült 1673-ban, az egykori ferences kolostor bejárata. Ezt, az idők múlásával újabb kapu váltotta fel. A magyar néprajzi szakirodalom a székelykapukat olyan fából készült, három függőleges oszlopból álló kapukként határozza meg, amelyeket felül egy zsindellyel fedett vízszintes gerenda köt össze. Az oszlopok két kaput fognak közre, a kisebbik kapu az emberek által bejárat, a nagyobbik pedig a szekerek részére lett kialakítva. A XVII. századtól kezdődően a kapuk felett galambdúc kialakítása is jellemző. A kapuk díszítésére használt faragott motívumok nem véletlenszerüek, a ház védelmét szolgálják. A leggyakoribb motívumok a virágok (különösen a tulipán), a madarak, a nap, a hold és a csillagok, valamint az élet faja. Az elmúlt években a székelykapu státuszszimbólummá vált a magyar közösségekben, idén októberben pedig a híres lángossal együtt felkerült a Hungarikumok listájára, ami jelzi különleges nemzeti értékét.
Bővebben