NYUGTALANSÁG

Ivan Vîrîpaev összetett drámaíró, aki a kortárs ember társadalmi és pszichológiai mélységeibe keveredik, egy nagyon aktuális történetet javasol, amelyben megtaláljuk a legfrissebb híreket, de a távolabbi történelmi események visszhangját is, amelyek az idő múlásával csak sikerült. be, hogy élesítse őket.

A fiatal lengyel újságíró, Krzysztof Zieliński interjút készít Ula Richter híres amerikai írónőtől, aki maga Lengyelországban született. Nemcsak irodalmáról, hanem éles, visszafogott és esetlen karakteréről is híres Ula Richter ritkán ad interjút, és ettől valós események válnak belőlük. Abban az időben, amikor karrierjét viták és hanyatlás jellemzi, az őszinteség egy csöppnyire is rehabilitálhatná őt az olvasók szemében, és egy egyre polarizáltabb és árnyaltabb világban, amely hajlandó megsemmisíteni, mielőtt megvizsgálná. Krzysztof Zieliński, bár feszült, azt sejti, hogy az interjú különleges lesz, de az irányvonal meghaladja a legmerészebb várakozásait.

A fantázia és a valóság között ügyesen oszcilláló Vîrîpaev játéka úgy tudja hipnotizálni a közönséget, ahogy Ula Richter manipulálja a kérdezőt. A szerepek és tervek hirtelen változásai megkérdőjelezik annak valódiságát, amit általában igazságnak nevezünk, és megkérdőjelezik azt a valóságot, amelynek körvonalait gyakran tisztának látjuk, miközben illúziókat keltenek, amelyeket vég nélkül helyettesítenek.

A szöveg izgalmas és provokatív, költői és zavarba ejtő, de a cím által megidézett nyugtalanító karakteren túl azt a reményt sugalmazta, hogy egyszer mindennek értelme lesz, és az ellentmondások eltűnnek, mint az életünk.